A gyülekezet célja: diakónia – Filemon önkéntesek találkozója Balatonszárszón

Kétnapos konferencia keretében Balatonszárszón találkoztak a Magyar Református Szeretetszolgálat gyülekezeti önkéntes összekötő testvérei. Az elmúlt évben induló Filemon szolgálat célja, hogy az MRSZ és a hazai református egyházközségek között szorosabbra fűzze a kapcsolatot, így egymást segítve, a tudásokat és tapasztalatokat megosztva végezhessék a diakóniai szolgálatot.

Augusztus végén, az ország számos pontjáról érkezve gyűlt össze a balatonszárszói SDG Konferenciaközpontban közel 70 önkéntes, akik az elmúlt hónapokban csatlakoztak a Magyar Református Szeretetszolgálat által életre hívott Filemon szolgálathoz. A Filemon szolgálat célja, hogy az MRSZ még szorosabbra fűzze a kapcsolatot az anyaországi református gyülekezetekkel, akik így jobban megismerhetik az alapítvány sokrétű szolgálatát, naprakész információkat kapnak a szeretetszolgálat aktuális programjairól, és lehetőségük nyílik rá, hogy rendszeres résztvevői legyenek önkéntes szolgálati lehetőségeknek. De a Filemon szolgálat elsősorban nem magához, hanem egymáshoz szeretné kapcsolni a gyülekezeteket, hogy diakóniai tudásukat, tapasztalataikat, jógyakorlataikat megoszthassák egymással, és kialakuljon egy országos hálózat, akik egymást segítve és figyelemmel kísérve végezhetik a szeretet-szolgálatot.

A Filemon találkozó nyitó áhítatában Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese, a társadalmi missziókért és határon túli szolgálatokért felelős lelkipásztora Márk evangéliumának igeversei alapján a legnagyobb parancsolatról szólt az önkéntesekhez: „Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk 12,28-31) Hozzátette: nekünk is szükségünk van egy legfőbb parancsra, ami irányvonalként utat mutat az életünkben: ez pedig nem más, minthogy ahhoz, hogy másokat tudjunk szeretni, először Istent kell szeretnünk.

A résztvevők számára dr. Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálata elnöke – aki maga is Filemon összekötő önkéntes saját gyülekezetében – mesélt arról, miben áll az MRSZ különlegessége a segélyszervezetek között.

Közel 20 évvel ezelőtt, 2005-ben született meg az elképzelés, hogy legyen az egyháznak saját szeretetszolgálata, ami egy évvel később már megkapta működési engedélyét is. Kezdettől fogva tudtuk, hogy három dologban különböznünk kell a többi hazai segélyszervezettől. Első, hogy nem szeretnénk függetlenedni egyházunktól, hanem a gyülekezeteiben kell élnie szeretetszolgálatunknak. Második fontos ismertetőjegyünk a Krisztushoz és a Bibliához való hűség, a harmadik pedig, hogy megbecsüljük azokat a diakóniai szolgálatokat és formákat, amelyek egyre inkább eltűnőben vannak a hétköznapokban.

Köszöntőjében kifejtette, hogy ebben a misszióban van fontos szerepe a Filemon szolgálatnak: a cél, hogy egy országos diakóniai kapcsolatrendszer épülhessen ki, akik a tudásukat egymással megosztják, segítik egymást, együttműködnek, hiszen így tudunk valóban egyházként működni, és nem csak önálló egyházközségekként. Ennek a tapasztalatcserének első lépéseként Kovács József, a Református Szeretetszolgálat hitéleti főigazgató-helyettese egy kérdőívet adott át az önkénteseknek, mely alapként szolgálhat a jövőben egy diakóniai térkép elkészítéséhez.

Az evangelizáció szolgálatát dr. Czeglédi Péter Pál dunaújvárosi református lelkipásztor végezte Pál apostol Filemonnak írt levele alapján. Igemagyarázatában rámutatott arra, hogy szeretetünknek és szolgálatunknak nemcsak szavakban, hanem cselekedetekben kell megnyilvánulnia, és nem a világ megmentése a feladatunk, hanem a környezetünkben élőket kell segítenünk. „Ahogyan Pál fogadta Onészimoszt, úgy kell nekünk is odaállnunk az elesettek, a függők, a betegek, a bűnösök mellé, hogy a testvért lássuk bennünk. De mindezt úgy kell elérnünk a gyülekezetünkben, ahogyan Pál is teszi: nem erőszakkal, nem kényszerítéssel, hanem azzal a szeretettel, hogy önként vállalja ezt a szolgálatot közösségünk. Ezek a beszélgetések, a személyes kapcsolatok tudnak ugyanis a leghatékonyabban működni a szeretetszolgálatban.” – magyarázta a Filemonnak írt levél verseit dr. Czeglédi Péter Pál.

A második nap reggeli imaközösségét és áhítatát követően Juhász Márton, az MRSZ szolgálatfejlesztési igazgatója ismertette a Szeretetszolgálat legfőbb, legismertebb programjait, melyekbe a gyülekezetek akár már a közeljövőben bekapcsolódhatnak diakóniai szolgálatukkal. „Fontos éreznünk a különbséget, hogy nem segélyszervezet, hanem szeretetszolgálat vagyunk. A mi motivációnk nem a filantróp szeretet, hanem a Krisztusi elhívásunk indít minket arra, hogy segítsük a rászorulókat.” Juhász Márton a résztvevők számára elmesélte, milyen hatást gyakorolt az életére, amikor önkéntesként szolgált Angliában tanulási nehézségekkel, valamint epilepsziával küzdő fiatalok között az Önkéntes Diakóniai Év keretében. „Ez a szolgálat kimozdított a komfortzónámból, és egy valódi lelki utazáson vehettem részt. Nemcsak élményeket, nyelvtudást, kapcsolatokat kaptam, hanem úgy érzem, a szolgálat által sokkal többet kaptam, mint amennyit nyújtani tudtam az elesett fiatalok számára.” A szolgálatfejlesztési igazgató bemutatta az ÖDE program mellett a Mentő Mackó, Felzárkózó Települések, az MR Közösségi Lakásalap és a rehabilitációs foglalkoztatás működését, majd Svidró Katalin adománykoordinációs vezető a szociális-és adománykoordinációs szolgálat területeit részletesen is ismertette, mint például az adventi Szeretetdoboz, Nyilas Misi pakk és Kívánságlista, a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram vagy a Szeretethíd.

Lénárt Tibor monorierdői református lelkipásztor „A gyülekezet célja: diakónia” címmel tartott előadást a résztvevők számára, melyben az evangelizáció, katechézis és diakónia kapcsolatában magyarázta a szeretetszolgálat lényegét, mint az istentisztelet folytatását a mindennapi életünkben.

Amikor ott vagyunk egy településen, akkor nem önmagunkért kell elsősorban szolgálnunk és imádkoznunk, hanem az adott környezetben kell Isten irgalmas szeretetét megmutatnunk.

Rámutatott: a kegyelem és az irgalom nem szinonimája egymásnak, hiszen Isten a kegyelme által megbocsát nekünk, de az irgalom lényege, hogy azokat segítjük, akiktől nem várunk viszonzást. Diakóniai szolgálatunkban pedig szükséges, hogy időről időre feltegyük magunknak a kérdéseket: miként állunk az elköteleződés, motiváció, hatékonyság és önreflexió terén.

A találkozó programjából természetesen nem hiányozhatott a Magyar Református Szeretetszolgálat társadalmi misszióinak bemutatkozása, valamint a közös és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül a személyes kapcsolatok építése volt a legfőbb cél. Isten áldása kísérje a Filemon önkéntesek szolgálatát, és adja a mi Urunk, hogy megélénküljön és megerősödjön a gyülekezetek diakóniai szolgálata!