Heti útravaló- 38. hét

Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. 1Kor 4,14

Pál apostol mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyülekezet, ahol elhintette az Ige magvait, gyümölcsöző közösséggé váljon. Azonban még a hiteles bizonyságtétel, a szívekig ható tanítás ellenére is előfordult, hogy a közösségen belül viták keletkeztek, sőt, a viták átváltottak egymás sértegetésébe, sértődöttségbe, vádaskodásba. Sok esetben a kiváltó ok egy új tanítónak a feltűnése jelentette, aki mást és máshogy tanított, mint Pál. Akadt olyan, aki egyenesen Pál ellen beszélt. Ezért a közösségben törések következtek be, szakadások, melyek hatalmas akadályként tornyosultak az emberek előtt, hogy valódi szeretettel tudjanak egymás felé fordulni. Ezért írja Pál a levelet, hogy a kérdéseket tisztázza, és mint pásztora a gyülekezetnek, ismét egybegyűjtse a széthullani látszó nyájat.

Nem ritka eset a hétköznapokból, hogy valakit megbántunk valamivel. Akár egy rosszkor elmondott hozzászólással, akár egy rövid megjegyzéssel, vagy egy be nem váltott ígérettel. Nagyon színes a skála, amivel fájdalmat, keserűséget tudunk egymásnak okozni. Pál szomorúságot érzett a szívében, mert akire annyi energiát szánt, akit mindig szeretettel hordott a szívében, gondokkal küzd. Sőt, azoktól kap szidalmat, akiket szívből szeretett. Nem volt könnyű helyzetben Pál. Ennek ellenére mégsem szidalmazást hallunk tőle. Nem azt olvassuk, milyen cifra módon teremti le az övéit. Nem az a célja, hogy a fájdalomért cserébe fájdalommal fizessen, hanem a cél az, hogy helyrehozza azt, ami tönkrement, ami elromlott. Kijavítja Pál a hibákat, ezért inti őket. (Érdemes elolvasni a teljes szakaszt.) Nem érződik a levélben, hogy megalázni szeretné a gyülekezetet, hanem éppen ellenkezőleg, a szeretet árad ezekből a sorokból, a javító célzat. Mint ahogy a szülő, aki kimondhatatlan módon szereti gyermekét, elmagyarázza mi az, ami nem helyes, miért butaság, amit csinált, ugyanígy szól Pál is a gyülekezethez. Mint szeretett gyermekeihez.

Honnan volt ereje arra, hogy legyőzze magában az indulatot, a fájdalmat, hogy ne haraggal, hanem megbocsátással írjon a korinthusi gyülekezetnek? Attól, akitől kapta az elhívást, hogy pásztora legyen Krisztus nyájának. Az Úr Jézus Krisztus, a Szentlélek által csodálatos módon megerősített őt, nemcsak az igehirdetésre, de arra is, hogy a végsőkig szeretettel hordozza a rábízottakat.

Azt gondolom, számunkra is megszívlelendő ez az indulat, ami Pál apostolban volt. Nap, mint nap szembesülhetünk olyan élethelyzetekkel, amikor mások megbántanak, olyat tesznek, ami fájdalmat okoz nekünk. Vagy épp fordítva, épp mi bántunk meg másokat. A kérdés, hogyan tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket? Van elég lelki erőnk arra, hogy még a haragosainkkal is szeretettel beszéljünk? Van annyi szeretet a szívünkbe, hogy ténylegesen megbocsássunk másoknak?  A jó hír, hogy Isten még ebben is a segítségünkre van! Ő adhat olyan szívet, ami képes megbocsátani másoknak. Ő adhat olyan hitet, hogy szívünk békességgel legyen tele. Mint ahogy Pállal tette, bennünket is megerősíthet abban, hogy mindenki felé szeretettel forduljunk.

Kérd bátran Istent, hogy adjon erőt, bölcsességet és rengeteg szeretetet embertársaiddal való konfliktusaid elrendezéséhez!