„Mi ilyen nagy ajándékot még soha nem kaptunk!”
Mielőtt elkezdtünk beszélgetni Andreával, azt hittem, jobban értem, hogy miért jók a nyári gyermektáborok. Mert mi is jut ilyenkor az eszünkbe? Nekem például az, hogy óriási a kínálat: képzőművészeti tábor, lovas tábor, hagyományőrző tábor, színjátszó tábor, és még hosszan sorolhatnánk. Viszont tény, ami tény, meg is kérik az árukat: az ötnapos táborok között a 30 ezer forintostól a 150 ezresig találunk példákat. Gondolom, nem kell magyarázni, hogy ezt Magyarországon nem minden család engedheti meg magának. Pedig a gyermekek a nehéz körülmények közt is gyermekek. Ők is élményekre és barátokra vágynak. A Magyar Református Szeretetszolgálat táborai nekik segítenek!
Andrea például egyedül neveli két gyermekét. Fia, a 10 éves Dani idén már negyedik alkalommal táborozik az MRSZ gyermektáborában. Több szempontból is ez az egyetlen lehetőség számukra: „Elmondhatatlanul hálás vagyok a Szeretetszolgálatnak, hogy ennyi helyre eljuthatott a fiam, ennyi mindent kipróbálhatott már, és mindezt ingyen. Nem engedhetném meg magunknak, hogy több tízezer forintot kiadjunk egy táborért, hiszen nincs miből. Örülünk, ha kijövünk egy hónapban a pénzből. A másik része a dolognak, hogy soha nem szoktam máshol ezt hallani, hogy Dani milyen jó gyerek. Csak az MRSZ-es táborokban. Dani ugyanis ADHD-s, ezért elég problémás. Nem betegség ez, hanem egy állapot, de sokan nem tudnak mit kezdeni vele, és inkább kirekesztik emiatt.”
Az ADHD jelentése figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, ami egy neuropszichiátriai tünetegyüttes. Jellemző tünetei a hiperaktivitás, az impulzív viselkedés és a figyelemzavar. Andrea meséli, hogy Daninál már óvodás kora óta ismert a diagnózis. Nem fogad szót, átszalad a zebrán, mindig mást csinál, mint amit elvárnak tőle, és ebből már sok problémájuk lett. Az óvodai kirándulásokon például nem vehetett részt, mert megmondták neki, hogy nem vállalják, hogy vele foglalkozni kelljen és külön figyelmet fordítani rá, ezért minden közös élményből kimaradt. Nem az integráció, hanem a kirekesztés stratégiáját választották. Ez pedig nagyon megviselte a családot. „Nem egyszer fordult elő, hogy a gyerek helyett sírtam, hogy már megint kimarad valamiből. Pedig csak szeretettel kell fordulni hozzá, és akkor nem rosszalkodik. Itt ezt megkapja, törődnek vele, és ezért nagyon tudja élvezni a tábort!”
Andrea őszinte hálával mesélt mind a budapesti napközis táborokról, mind a zánkai gyermektáborunkról, melyen ő is részt vehetett, így fiával együtt, életében először megláthatta a Balatont. Nemcsak az első csobbanás, hanem az ételek, a programok, az emberek is olyan felejthetetlen élményeket nyújtottak Daninak (és édesanyjának is), hogy még évekkel később is olyan lelkesen tudtak mesélni útjukról, mintha csak tegnap érkeztek volna haza. De több ilyen mozzanat is volt, amin még mai napig elcsuklik az édesanya hangja:
„Az egyik budapesti napközis táborban előfordult, hogy Danit el kellett vinnem orvoshoz, mert nagyon fájt a füle. Szegény fiam csak azon sírt, hogy nem tarthat a többiekkel a délutáni programokra. Én lepődtem meg a legjobban, amikor visszavittem később a táborba, és a táboroztató munkatársak odaadtak nekem két jegyet. Ingyen, ajándékba, hogy ha már így alakult, hogy velük nem tudtunk elmenni, akkor majd ketten bepótoljuk a programot. Aztán később megtudtam, hogy több ezer forint volt ez a két jegy, nekünk meg ideadták, hogy ne legyen hiányérzete Daninak. El sem akartam hinni. Mi ilyen nagy ajándékot még soha nem kaptunk!”
Daninak és édesanyjának története csak egy a több száz család története közül, akik részt vesznek az MRSZ nyári gyermektáboraiban. Az adománygyűjtésből befolyt összeggel tudjuk ezeket a táborokat megszervezni, hogy a gyermekek aztán ingyen részt vegyenek bennük, és olyan életre szóló élményekkel gazdagodjanak, melyekre maguktól nem lenne esélyük. Ha ebben Ön is szeretne segíteni, támogassa gyűjtésünket online, vagy a 10702019-85008898-51100005 (közlemény: „táborok”) bankszámlaszámára való utalással.
