A Magyar Református Szeretetszolgálat az orosz-ukrán háború kitörésének első napja óta segíti a menekülőket, valamint a Kárpátalján maradó bajbajutottakat. Az alapítvány vezetősége 2022. november 10-én a Pesti Színházban mondott köszönetet azon gyülekezeteknek, önkormányzatoknak és vállalatoknak, akik az elmúlt hónapokban felajánlásukkal segítették a Szeretetszolgálat misszióját.
Több mint nyolc hónappal ezelőtt emberek millióinak változott meg az élete egyik pillanatról a másikra, miután támadások érték Ukrajnát. Kisgyermekes családokkal, fiatal egyetemistákkal és idős házaspárokkal is találkozhattunk a vasútállomásokon, határátkelőhelyeken és éjjeli segítőpontokon, akik korábbi életüket hátrahagyva, mindössze egy-egy bőrönddel menekültek a harcok elől. A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei közel 30 ellátási helyszínen nyújthattak segítséget az elmúlt időszakban, mely szolgálatot számos hazai és külföldi gyülekezet, önkormányzat, alapítvány és vállalat támogatott tárgyi vagy pénzügyi adománnyal.
November 10-én a Pesti Színházban megrendezett köszönőrendezvény kezdetén Molnár Norbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkipásztora a 41. zsoltár 2. versének szavaival köszöntötte a megjelenteket: „Boldog ember az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba került, megmenti az Úr.” Áhítatában rámutatott arra, hogy a keresztyén ember nem azért segít az elesetteken, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, hanem mert krisztusi elhívásának és kötelességének tekinti, hogy figyeljen a rászorulókra.
A Magyar Református Szeretetszolgálat nevében dr. Czibere Károly elnök úr mondott köszönetet a támogatóknak. Kiemelte, hogy ez az év az egész generációnk számára sorsfordító, és olyan tapasztalatokat hordoz, amelyek meghatározóak lesznek egész életünkben. „Ahogy visszagondolok a mögöttünk álló hónapokra, három fontos tapasztalat jutott eszembe. Az első meghatározó tapasztalatunk a döbbenet volt. Az a döbbenet, hogy a mi szomszédunkban ilyen megtörténhet, hogy ekkora menekültáradatot és ehhez hasonló személyes tragédiákat ennyire kézzelfoghatóan még nem láthattuk. Másik tapasztalat, hogy itt mi világrendítő dolgoknak vagyunk a tanúi, és mindehhez képest mi milyen kicsit és végesek vagyunk. De azonnal tudtuk, hogy ott kell lennünk és segítenünk kell a menekülőknek és a határ túloldalán. A harmadik tapasztalás pedig az volt, hogy bennünket, mint törékeny cserépedényeket mégis tud Isten használni. Ez volt mind közül a legnagyobb megtapasztalás, hogy ha komolyan vesszük a szolgálatunkat, akkor csatlakozni fognak hozzánk a segítők. Csak el kell indulni és hitelesen kell csinálni, amit csinálunk, és jönni fognak, akik velünk együtt szeretnének szolgálni.”
A menekülők ellátását a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácshoz tartozó karitatív szervezeteken keresztül, valamint önállóan is támogatta Magyarország Kormánya. Dr. Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár a Szentírásból Náhum próféta könyvének igeversével köszöntötte a megjelenteket: „Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náhum 1,7) Az igevers alapján mutatott rá a diakónia, a szeretetszolgálat lényegére: „Nem pusztán egy kővár vesz minket körül, hanem Isten ölelő karja. Szükségünk is van erre az oltalomra, de vannak, akik kiszolgáltatottságuk okán még inkább rászorulnak az oltalomra, mert például betegek, szegények, vagy éppen háború elől menekülnek. Akik pedig a várban laknak, kötelesek megvédeni azokat, akik a váron kívül maradtak, mert Isten nem a kapukon belül, hanem a kapukon kívülre nyújtja a segítő kezét.” Dr. Fürjes Zoltán köszönetét fejezte ki a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei, valamint minden adományozó számára, akik részt vettek a menekültekért végzett szolgálatban.
Mostanáig több mint 174.000 menekültnek 758 tonna adománnyal 29 ellátási helyszínen segített a háború kitörése óta a Magyar Református Szeretetszolgálat, legyen szó élelmiszercsomagról, tisztálkodási szerekről, szálláshelyről vagy orvosi ellátásról. Az alapítvány ügyvezető igazgatója, Juhász Márton ismertette az elmúlt hónapok eredményeit, de hozzátette, a beszámoló adatai nem egyedül a Szeretetszolgálat eredményeit mutatják:
Úgy érzem, hogy ez a beszámoló nem a Magyar Református Szeretetszolgálaté, hanem mindannyiunké. Közel sem tudnék ilyen nagy számokról hírt adni, ha Önök nem álltak volna mellénk, hogy pénzügyi felajánlásukkal, tárgyi adományaikkal, önkéntes szolgálatukkal rajtunk keresztül segítsenek a háború elől menekülő testvéreinken. De a dicsőség nem minket illet. Mindenek előtt és mindenek felett ott van a mi kegyelmes Istenünk, aki velünk volt és áldásával kísérte szolgálatunkat. Megnyitotta az adományozóink szívét, erőt adott a munkatársaknak és önkénteseknek, és megőrizte azoknak a családoknak és határon túli testvéreknek az életét, akikkel találkozhattunk a vasútállomásokon, a határátkelőhelyeken, a szálláshelyeinken vagy Kárpátalján.
– foglalta össze gondolatait Juhász Márton.
A köszönőrendezvény helyszíne nem véletlen választás volt. A Vígszínház maga is részt vett a menekülőkért végzett karitatív szolgálatban: adománygyűjtő pontként segítették a Magyar Református Szeretetszolgálatot, ahová a színészek és színházi dolgozók is eljuttatták felajánlásaikat, és a köszönőrendezvényhez is örömmel biztosították kamaraszínházuk, a Pesti Színház épületét. „A Vígszínház a kultúra temploma, és amikor templomról beszélünk, valami felettünk valóra gondolunk. Talán ez vezetett ahhoz minket, hogy az egész Társulat szívügyének érezte, hogy segítsen a menekülőknek. A kollégáink ott voltak a Nyugati pályaudvaron, ott találkoztunk a zöld mellényes reformátusokkal. Így indult a kapcsolat, és amikor megtelt a Magyar Református Szeretetszolgálat helyszíni raktára, egyből felajánlottuk színházunkat, ami onnantól gyűjtőpontként szolgált.” – mesélt a közös szolgálat elindulásáról Mádi Zoltán, a Vígszínház gazdasági igazgatója.
A támogató gyülekezeteket, önkormányzatokat, intézményeket és vállalatokat képviselő tisztségviselők számára dr. Czibere Károly és Juhász Márton adta át a Szeretetszolgálat jelképes ajándékát, valamint a Vígszínház társulatának kiváló művészei örvendeztették meg műsorukkal az esemény vendégeit. A menekülőkért végzett szolgálat természetesen nem ér véget: az alapítvány tovább folytatja karitatív tevékenységét a téli hónapokban is Záhonyban, a BOK Sportcsarnokban és a Marek József utcai adományponton, de szükség esetén újranyithatóak a korábbi ellátási helyszínek is.
Hordozzuk imádságban a háború érintettjeit, és fohászkodjunk Istenünkhöz, hogy mielőbb visszatérhessen a béke a határ túloldalán!
Fotók: Szirák Sára és Dezső Attila
