Tehetséges fiatal fodrászok és borbélyok jelentkeztek a Magyar Református Szeretetszolgálathoz, hogy önkéntes felajánlásként, teljesen díjmentesen vállalnák nehéz helyzetben lévő családok frizurájának vágását és igazítását. Az MRSZ Menekültmissziós Irodája 2024. március 16-án rögtönzött szépségszalonná változott, ahol több mint harminc menekült felnőttet és gyermeket örvendeztettek meg a szakemberek.

Csattog az olló, zúg a hajnyírógép, a levágott tincsek a földön egyre nagyobb kupacban gyűlnek. Akár egy belvárosi szépségszalonban is járhatnánk, pedig máskor ebben a teremben adományokat osztanak, hivatalos ügyeket intéznek vagy éppen közösségi programokat szerveznek menekültek számára. A helyszín ugyanis a Magyar Református Szeretetszolgálat Menekültmissziójának Irodája az Erzsébet körúton, ahová örömmel érkeznek az ünnepi hosszú hétvégén a kliensek.

Nyolc fiatal fodrász és borbély – akik mindannyian a váci Cuts szalon munkatársai – néhány héttel ezelőtt jelezték az alapítvány munkatársai felé, hogy tudásukat szeretnék önként felajánlani egy jó cél érdekében. „Valójában nekünk mindegy volt, hogy gyerekeknek vagy időseknek, a fővárosban vagy vidéken segítünk. Az volt az egyetlen szempont, hogy fodrászként és borbélyként olyan rászorulókat támogathassunk, akiknek ezek a szolgáltatások akár az anyagi helyzetük, akár egyéb nehézség miatt nem hozzáférhetőek” – mesélt az ötlet megszületéséről Kristály András borbély, akinek felvetését örömmel fogadták kollégái, így összesen nyolcan jelentkeztek önkéntesként az MRSZ-hez.

Miközben beszélgetünk, a 13 éves ukrán kisfiú, Roman haján az utolsó simításokat végzi András. Láthatóan nagyon elégedett az eredménnyel: nagyfiús frizuráját örömmel mutatja édesanyjának, és már készülnek is az első szelfik a megújult külsőről. Ekkor érkezik meg a rögtönzött szalonba Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, aki nem hajnyírásra érkezett, hanem együtt tölteni szombat délelőttjét a menekült családokkal. „Már több mint két éve tart az orosz-ukrán háború, mi pedig az első naptól kezdve segítjük a hazánkba érkező menekülőket. Az első hónapokban országszerte több mint 20 segítőpontot üzemeltettünk, ahol étellel, gyümölccsel, innivalóval, tisztasági csomagokkal támogattuk az érkezőket, miközben szállást kerestünk számukra, tolmácsaink segítették őket információkkal és egészségügyi ellátást is biztosíthattunk. Azóta a szolgálat jelentősen átalakult, de a menekült családok kezét nem engedtük el. A hosszabb távú programokra kell fókuszálnunk, ennek részeként például albérlet támogatást, magyar nyelvoktatást, hivatalos ügyekben való közreműködést, lelkigondozói beszélgetéseket és közösségi programokat is nyújtunk számukra, hogy megkönnyítsük beilleszkedésüket és minél örömtelibbé varázsoljuk a hazánkban töltött idejüket” – mesélt a feladatokról a szeretetszolgálat ügyvezetője.

Szívesen beszélgetnénk tovább, de fontosabb tennivaló akad, hiszen a fodrászszékből éppen most állt fel Irina, akinek frizuráját egy kedves bókkal dicsérjük meg. „Olyan boldog vagyok! Mióta itt élünk Budapesten, még nem voltam fodrásznál, pedig szeretek szép lenni. Köszönöm, hogy itt lehetek!” – hálálkodik tört magyarsággal a 36 éves ukrán hölgy, aki a Szeretetszolgálat által támogatott albérletben lakik a gyermekeivel, takarítóként dolgozik és lelkesen tanulja az egyáltalán nem könnyű magyar nyelvet.

Az utolsó vendégek is helyet foglalnak a székekben, miközben Juhász Mártonnal az önkéntességről kezdünk beszélgetni. „Hálás vagyok a fodrászoknak és borbélyoknak, hiszen hatalmas örömet okoztak a menekült családoknak. Több ezer önkéntessel működik együtt Szeretetszolgálatunk, és ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kizárólag szórólapozásra vagy szendvicsosztásra várunk segítőket. Egyre többen ajánlják fel szaktudásukat, így például több tolmácsra, pszichológusra, pedagógusra, informatikai szakemberre vagy éppen szobafestőre számíthatunk, amikor össze kell fogni a rászorulók megsegítéséért. Másokat is bátorítok erre, hogy tudásukkal, tapasztalatukkal a munka mellett nemes célokat is szolgálhatnak Szeretetszolgálatunkon keresztül”.

 

A cikk megjelent nyomtatásban a Reformátusok Lapja március 24-i számában.