Pünkösd

„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” ApCsel 2,1-4

Érdekes módon, ha pünkösdre gondolunk, akkor talán nem dobban meg annyira a szívünk, mint karácsonykor vagy húsvétkor. A legtöbben talán úgy tekintenek erre az ünnepre, mint ami bár fontos a keresztyénség szempontjából, de hogy miért, azt már kevesen tudnák megmondani. Pedig semmivel sem kisebb jelentőségű vagy elhanyagolhatóbb az, ami a pünkösdkor történt, mint a karácsonyi vagy a húsvéti események.

Sokat töprengtem azon, hogyan lehetne a pünkösd jelentőségét röviden, tömören átadni, míg a múlt hétvégi szeretethidas eseményünkön meg nem kaptam erre a választ. Ugyanis azon a hétvégén egy csodálatos napot tölthettünk el kollégáimmal együtt Hármashegyalján a Kelet – magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ gyermekeivel. Együtt adhattunk hálát egy rövid dicsőítás/áhitat keretében, majd együtt csodálkozhattunk rá a természet szépségeire és végül együtt pihenhettünk meg egy tál étel mellett a terített asztal körül. Különleges szolgálat volt és végig érezhettük, hogy ott abban a közösségben maga Krisztus is jelen volt, maga a Szentlélek Isten ölelt át bennünket, szíveinket Ő kapcsolta össze. Csak ezért lehetett áldás a szolgálaton, mert a Szentlélek is ott volt velünk. Azt is mondhatnánk, hogy ha a keresztyén diakónia, a misszió, bármilyen szolgálat egy tál étel, akkor a Szentlélek az, aki megfűszerezi és ízletessé teszi.

Tudjuk jól, hogy a tanítványok Krisztus mennybemenetele után nem széledtek szét, hanem együtt maradtak és közösen egy szívvel és lélekkel vettek részt az imádságban. Azon a bizonyos napon azonban, amikor a Lélek lángok formájában reájuk szállt és eltöltekeztek vele, akkor kezdődött el az igazi szolgálat. Hadd mondjam így, hogy a tanítványok szolgálatát a Szentlélek töltötte meg élettel, mert ez a Lélek megelevenítő, ahol jelen van ott élet van. Olyan beszédes a történetben az is, hogyan jelent meg. A tanítványok ülnek csendesen, gondolataikba merülten egy nagy teremben. Aztán szélrohamhoz hasonló zúgás támadt és ennek olyan ereje volt, hogy az embere odasereglettek és kérdezgették egymást, mi is történt. Mondhatjuk, hogy az egész várost felrázta ez a különleges esemény.

A pünkösdi csoda, a Szentlélek kitöltetése abban erősíthet meg bennünket, hogy nem hiábavaló a Jézus Krisztus nevében végzett szolgálat. Krisztus, mennybemenetele után nem hagyta magára az övéit, hanem elküldte a Szentlelket, aki a mai napig jelen van az igehirdetés szolgálatában, a misszióban, a diakóniában. Lehet azt gondolja valaki, hogy jó-jó, de ez az én életemre nézve milyen hatással van? Én, aki gyülekezeti tag vagyok, vagy éppen Krisztus kereső, nem vagyok lelkész, nem vagyok diakónus vagy presbiter, az én életemre nézve miért fontos a pünkösd? Azért, mert a mennyei Atya a Szentlelken keresztül is keres bennünket, keresi az emberrel a kapcsolatot. Én, mint keresztyén ember lehetek a krisztusi szolgálat célközönsége, mert az ige az igehirdetőn keresztül megszólít, vagy élethelyzetemből adódóan egy szolgálattevőn keresztül valaki könnyít a terhemen. Minden ilyen szolgálaton keresztül a Szentlélek működik közre. De, ami talán ennél is lényegesebb, hogy én is lehetek szolgálattevő. Krisztusért, Jézus nevében részese lehetek a missziónak, a diakóniának. Jézus oly sok példát állított elénk, a tanítványai elé, elég, ha csak arra gondolunk, a héten olvastuk a Márk evangéliumában, hogy Jézus maga mellé vesz egy gyermeket és azt mondja: „aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemért, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.” Ez azt jelenti tehát, hogy aki Krisztus nevében tesz jót, vígasztal, erősít másokat, annak szolgálatában a Lélek jelenlétével ott van maga Krisztus is és általa maga az Atya. Amikor valaki igent mond Krisztusra, az egy szolgáló életre kötelezi el magát. Olyan életre, amiben az ember alázattal fordul mások felé, nyitott a bajbajutottak iránt, megkönyörül a szenvedőkön.

Hogy miben áll a pünkösd lényege? Abban, hogy Isten ma is megmutatja jelenlétét népe körében. Azt gondolhatnánk olvasva a Bibliát, hogy: „ó hát ezek a régi idők eseményei, sok víz lefolyt már azóta a Dunán, ma nincsenek csodák, nincsenek olyan csodálatos események…” Pedig a Szentlélek munkája oly sok csodában megnyilvánul ma is. Számomra most a Szeretethíd program a legfrissebb élmény, amikor az országban és azon túl oly sok helyen emberek összefogtak, mint élő közösség szeretethidakat építettek. Ott, azokban a programokban, hol szeretettel, alázattal, odafigyeléssel szolgáltak az emberek tetten érhető a Szentlélek munkája.

Ezért örvendezhetünk, adhatunk hálát és ünnepelhetünk ma, Pünkösd napján, hogy az a Szentlélek, ami egykor a tanítványokra alászállt, ma is ott rejtezik sok ember szívében és vezet sokakat, hogy Isten akaratának, Krisztus szeretetének a cselekvői legyenek.