Heti útravaló- 8.hét

„Hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Mt 16,18

Talán a legnehezebb kérdés böjt elején az: „hogyan is kezdjünk neki?” „Mi az, amivel nekem személy szerint böjtölnöm kellene?” Miközben futkorásznak elménkben a jobbnál jobb ötletek, egyvalamit soha ne tévesszünk szem előtt: Miért is akarunk böjtölni? Mi a célunk a böjttel? Jézus korában a böjtölés a zsidó kegyesség elengedhetetlen eleme volt. Azért böjtöltek, hogy kiengeszteljék Istent, hogy megalázzák magukat előtte, vagy azért is, ha valamit kérni szerettek volna Istentől. A böjtölésnek tehát volt egy jól bevált gyakorlata. Voltak jól látható külső jelei, amit a többiek is láthattak. Sajnos voltak, akik visszaéltek a böjt gyakorlatával és nem Isten előtt akartak kedvesek lenni, hanem az emberek kegyeit keresték. Azt mutatták, mennyire szenvednek a böjti gyakorlat alatt, mekkora kínokat élnek át, mindezt persze „Isten nevében.” Nem Istent keresték, hanem önmaguk felmagasztalását.

A böjtben elsőként magát Istent kell keresnünk. Ezért minden egyes böjti gyakorlatot bűnbánattartással kell kezdeni. Miért? Mert akkor értjük meg igazán miért is van szükségünk a böjtre, ha előtte rádöbbennünk arra, Isten nélkül mennyire üres az életünk, milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk az Ő oltalmazó keze nélkül. Mennyi bánat és fájdalom gyülemlik bennünk, amivel nem tudunk mit kezdeni az Ő gyógyító szeretete nélkül. Bűnbánattartásunk után látjuk azt magunk előtt, mi az az életünkben, ami eltakarja Krisztus arcát. Csak ezek tudatában érdemes elkezdeni azon gondolkodni, hogy mivel böjtöljünk, mi az, amit mellőznünk érdemes és kell.

Mindezekért a böjti gyakorlat elengedhetetlen része az imádság. Bár éppen keresgélhetjük magunk is azt, amivel böjtölni érdemes, de mennyivel jobb, ha ezt is Isten elé visszük és kérjük, Ő mutassa meg mi az, ami kár, ami akadály, ami hamis bálvány az életünkben.

Ne azért böjtöljünk, mert most ebben az időszakban mások is ezt csinálják, meg hát, ha meg vagyok keresztelve, akkor mégiscsak illene ezzel foglalkozni. Azért böjtöljünk, hogy Istenismeretünk, hitünk, Krisztus iránti hűségünk megerősödhessen. Azért böjtöljünk, hogy Isten szeretete akadálymenetesen áramolhasson az életünkbe!