A fiú, aki nem ismer lehetetlent

„A kudarc nem ellenség, a kudarc barát, mert neki köszönhetem a fejlődést és a változást.”

Mindezek akár egy motivációs tréner szavai is lehetnének, de ezek a gondolatok egy vajdasági tinédzsertől származnak. Opauszki Péternek hamar fel kellett nőnie, hogy szembe tudjon nézni a világ egyik legrettegettebb kórjával. A fiatal fiú nemcsak, hogy szembe nézett vele, de le is győzte azt. Hite és a sport iránti kiolthatatlan vágya hozta el számára a gyógyulást. Most pedig „nyilasmisisként” nap mint nap azért dolgozik, hogy olimpiai bajnok kajakos legyen. Ebben igazi mentorra talált Kucsera Gábor világbajnok, olimpikon személyében.

CSA: Nem egy klasszikus sportpályafutás a tiéd. Hosszú utat jártál már most be azért, hogy lapátot ragadhass. Mi adott számodra erőt a legnehezebb pillanatokban?

OP: A kajak, mint versenysport számomra az életet jelenti. Ezt akár szó szerint is érthetjük, mert túlzás nélkül mondhatom, hogy az életemet köszönhetem neki. Néhány évvel ezelőtt leukémiás voltam, és kemoterápiás kezelést kaptam, elhullott a hajam, lefogytam és igen rossz állapotban voltam. Miközben küzdöttem a halálos kórral, a legnagyobb motivációt az adta, hogy ha meggyógyulok, újra evezhetek, (és horgászhatok). Ez a gondolat, mindig új lendületet adott a gyógyuláshoz és kitartást az igazán nehéz és kilátástalan pillanatokban. Annyira képes volt motiválni a kajak és a versenyzés gondolata, hogy mozgásképtelenül, az intenzív osztályon döntöttem el véglegesen, hogy az olimpiáig megyek és én leszek a legjobb. Elég valószínűtlenül hangozhatott mások számára ez az elhatározás, mert a céltól ennél távolabb még soha nem voltam, mégis én ott és akkor úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. Gyógyulásom az elhatározást követően egyre jobban haladt.

CSA: Az élsport valahol örök küzdelem magaddal, a határaiddal, az elemekkel és persze a versenytársakkal. Hogy éled meg, amikor nem úgy jönnek össze a dolog, ahogy azt szeretted volna?

OP: Négy év telt el a gyógyulásom óta, a cél nem változott, azonban a kemoterápiás kezelés mellékhatásai és a kórházban töltött 8 hónap következményeként nekem sokkal többet kellett dolgoznom azért, hogy először utolérjem a korcsoportomat, majd visszaverekedjem magam az élmezőnybe. Ez egy pillanatra sem tántorított el attól, hogy haladjak a célom felé. Vannak pillanatok amikor nem sikerül elérnem a kitűzött célokat, amikor elrontok valamit, amikor a körülmények is ellenem esküdnek, amikor úgy érzem, nem fejlődök eléggé, nem abba az irányba haladnak a dolgok, amerre szeretném, Ilyenkor időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat, hogy feldolgozzam a történteket. A kudarc mindig egy pillanatnyi állapot, amely változásra sarkall. A kudarc nem ellenség, a kudarc barát, mert neki köszönhetem a fejlődést és a változást.

CSA: Mesélj nekünk egy kicsit a mindennapokról. Hogy alakul most a felkészülésed, a versenyek?

OP: Tavaly nem sikerült elérnem a kitűzött célokat. Nem a kitartó munka és az elszántság hiányzott, mindössze a cél volt elérhetetlen, hiszen a testemnek időre volt szüksége a teljes felépüléshez. Nagyon nehezen viseltem és fogadtam el a helyzetet. Idő kellett, hogy feldolgozzam, hogy csak egyetlen helyezéssel maradtam le a válogatottságtól. Idén sikerült! Bekerültem a korcsoportos válogatott keretbe és szeptemberben életem első nemzetközi versenyére megyek, az Olimpiai Reménységek Versenyére Pozsonyba. Már reálisabb és elérhetőbb rövidtávú célokat tüzök magam elé. Elfogadom, hogy vannak határaim, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy túllépjem őket. Tudom, hogy egy napon ott leszek a legjobbak között és olimpikon leszek, de már azt is tudom, hogy az oda vezető út bármennyire rögös és nehéz is, ugyan olyan szép és élvezetes, mint maga a cél.

CSA: A Nyilas Misi Ösztöndíj Program mit jelent számodra?

OP: Az élsport rengeteg lemondással jár, sok munkát és kitartást kíván, sokkal több az átmeneti kudarc, mint a siker, valami azonban mégis ezen az úton tart és nem tudok elképzelni mást, mint ezt az életformát. A példaképeim is mind sportolók, leginkább kajakosok. Kucsera Gábor és Kammerer Zoltán páros összes futamát kívülről tudom, hiszen ezerszer néztem már vissza. Legendás páros, eszméletlen jó fejek.

Amikor megtudtam, hogy a Nyilas Misi ösztöndíjprogram keretén belül Kucsera Gábor lett a mentorom, egyszerűen nem hittem el, hogy ez így összejött. Az első adandó alkalommal pakoltam a bőröndömet és utaztam Pestre, hogy találkozzak vele. Egy hetet tölthettem vele és olyan élményeket szerezhettem, amelyek jelentősen befolyásolták a további kajakos életemet.

Egy végtelenül önzetlen és segítőkész mentort kaptam, aki nagyon jó fej és mindenben támogat. Szájtátva hallgattam a történeteit, figyeltem minden szavát amikor tanított. Karizmatikus személyiség, aki mindent tud a kajakról és a sportról, a sikerről és a kudarcról is. Bármikor fordulhatok hozzá. Szeretek beszélgetni vele, mert mondhatnám nagyon jól lát a pályán.

A Nyilas Misi ösztöndíjnak köszönhetem, hogy gond nélkül részt vehetek az edzőtáborokban, melyek nagyon fontos részei a felkészülésnek. Az Ösztöndíjprogramnak köszönhetem, hogy egy olimpikon lát el tanácsokkal verseny előtt és bármikor fordulhatok hozzá segítségért.

CSA: Szeptember 11-én elindult a jelentkezési időszak a Nyilas Misi Ösztöndíj Program idei évadára. Mit üzensz az újoncoknak?

OP: A jövő nyilasmisiseinek azt üzenem, soha ne adják fel az álmaikat, dolgozzanak értük keményen és alázattal, higgyenek magukban és ha már bekerültek a programba, akkor a legjobb helyen vannak, mert a körülmények is sokkal jobbak lesznek. Legyenek büszkék rá, hogy nyilasmisisek! Köszönöm a támogatást!