„A közös szolgálat erősíti bennünk az összetartozás érzését”

Interjú Főtiszteletű Harangozó Lászlóval, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökével, a 16. Szeretethíd fővédnökével.

Idén Püspök Úr vállalta, hogy fővédnökként segíti a Szeretethíd – Református Önkéntes Napok programot. Mit jelent Ön számára ez a program, valamint az önkéntes szolgálat?

Ez a program egy összeköttetést jelent számunkra, hiszen ahogyan a Szeretethíd az elnevezésével is üzeni: hidak vannak közöttünk. Nekünk, az elszakadt területeken élő magyaroknak ez többszörösen is áldást jelent, hiszen a közös szolgálat erősíti bennünk az összetartozás érzését. Önmagában is hatalmas dolog, hogy mint hitben járó, keresztyén testvérek együtt szolgálhatunk, de nekünk még nagyobb többletet jelent ez a program. A Szeretethíd átnyúlik a határok felett, így a testvériséget tapasztaljuk meg, hogy együtt, egyszerre szolgálhatunk, tevékenykedhetünk, miközben ezeken az önkéntes napokon eltűnnek közöttünk lévő határok. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ne csak szóval szeressünk, mert hiába tudjuk nagyon szépen dicsérni, biztatni egymást, de Isten országa nem csak beszédben áll, hanem erőben és cselekedetekben. Ahogyan Jakab is mondja: a hit a cselekedetekben látszódik meg, és ezt nekünk is ki kell mutatnunk, hogy gyümölcse legyen a hitünknek. Szolgálat nélkül csupán egy elmélet a kereszténység, ezért a mindennapokban is meg kell élni a szolgálatot, a Szeretethíd pedig egy különleges alkalom arra, hogy együtt lehessünk és együtt szolgáljunk.

Egy érdeklődő számára miként tudná megfogalmazni Püspök Úr, hogy mi a legnagyobb különbség a munka és az önkéntes szolgálat között?

Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a munkát kényszerűségből végezzük. Vagy ránk kényszerítik, hogy végezzünk el egy feladatot, vagy mi magunk rákényszerülünk, hogy valamit nyerjünk belőle, például munkabért és megélhetést. Ezzel szemben, amit önkéntesen végzünk, egy többletet hordoz, hiszen azért nem biztos, hogy kapunk jövedelmet, dicséretet, elismerést, ráadásul a másikért tesszük, a másik javára munkálkodunk az önkéntes szolgálattal. Jézus példáját követjük ezzel is, aki nem tekintett arra, hogy Ő Isten Fia, nem a maga hasznát kereste, hanem lealacsonyodott és szolgált az emberek között, a mi javunkra cselekedett. Amikor önkéntesen cselekszünk mi, hitben járók, a jézusi képet vesszük magunkra és szolgálunk mások felé, mások hasznára, mások örömére.

Korábban vett-e részt gyülekezetük a Szeretethíd önkéntes napokon?

Jómagam 2017-ben kerültem a Szabadkai Református Gyülekezetbe, ők már akkor is rendszeres résztvevői voltak a programnak, így természetesen közösen is folytattuk ezt a hagyományt. Azt tapasztaltam, hogy a környezetünkben a legtöbb egyházközség a templom körül vagy egyéb egyházi épületek, ingatlanok körül tevékenykedik a Szeretethídon, legyen szó akár parókiák udvaráról, temetőkről, hittantermekről. Az elmúlt években több ingatlant renováltunk és újítottunk fel, de fontos volt számunkra, hogy ebben a munkában ne csak a fizetett mesterek vegyenek részt, hanem maga a gyülekezet is érezze magáénak azáltal, hogy dolgozik azon a közösségi házon vagy templomudvaron. Mi Szabadkán egy sziget lehetünk a nagyvárosban, és ezért is fontos, hogy a gyülekezet maga is érezze, hogy ők is hozzájárultak ennek az oázisnak a kialakításához. Mindezek mellett vannak közösségek, akik vállalják, hogy a Szeretethíd keretében besegítenek időseknek, vagy például korábbi szolgálati helyemen, Bácsfeketehegyen rászorulóknak és látássérülteknek segítettünk rendet tenni környezetükben.

Ha tovább tekintünk a Szeretethídnál, mit jelent a határon túli magyar református közösségek számára, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat segítő kezet nyújt feléjük?

Sokkal többet jelent, mint egyszerű adományt. Maga a támogatás is természetesen óriási dolog, viszont a mögötte levő szándék és eredet, ahonnan jönnek ezek az adományok, az hatalmas többletet hordoz magában. Teljesen más, amikor a magyar református testvérektől kapunk valamit, mintha például a holland vagy más nyugat-európai alapítványoktól. Minden adomány nagy áldás számunkra, de sokkal többet jelent az, ami mögötte van, hogy a vérünktől, nemzetünktől származik, akik nem fordultak el tőlünk, hanem éreztetik velünk, hogy összetartozunk, és ez megerősít bennünket a további fennmaradásban, küzdelemben.

 

További információk és regisztráció: www.szeretethid.hu

 

(Borítókép: Sebestyén László/ reformatus.hu)