Sipos-Kinde Zsófia kórházlelkész igemagyarázata – 2Krón 5,1-14

¹Amikor befejezték mindazt a munkát, amelyet Salamon végeztetett az Úr háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Isten házának a kincsei közé. ²Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. ³Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az izráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen. ⁴Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát, ⁵és fölvitték a ládát meg a kijelentés sátrát meg a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat. ⁶Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott állt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem megszámlálni, de még csak megbecsülni sem lehetett azokat. ⁷Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. ⁸A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. ⁹A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. ¹⁰ Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyeket Mózes adott át a Hóreben, amikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból. ¹¹Amikor a papok kijöttek a szentélyből – az ott levő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül –,¹²fölsorakozott az oltártól keletre valamennyi énekes lévita, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a fiaikkal és testvéreikkel együtt, fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. ¹³A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, ¹⁴úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát. (2Krón 5)

Sok gyülekezet ismeri ma is egy templom felszentelésének örömét. Ezzel együtt azt a dilemmát is, hogy hogyan közelítsünk a templomba – Isten jelenlétébe? Hogyan szolgáljunk abban a szent térben, ahol az Ige szerint a papok sem tudták a szolgálatukat végezni?

Erre a kérdésre megtaláljuk a választ, ha megnézzük a templom felszentelése körüli események jelentőségét is: a rítus azzal kezdődik, hogy a szövetség ládája a helyére kerül – benne az ó szövetség alapjával, a tízparancsolattal – és a hangszeres, ujjongó dicsőítés közepette az Úr jelenléte így betölti a templomot.

Ez nekünk is jelzi, hogy Isten jelenlétét az Ő szövetségében lehet megélni. Az új szövetségben, aminek az alapja Krisztus áldozata. Az ő vére, ahogy az úrvacsora alkalmával halljuk is, ami megtisztít minket – így lehetővé téve, hogy egész életünk Isten jelenlétében teljen, és Isten templomává váljon.

Ezért lehetséges, hogy ne halálfélelemmel álljunk Isten jelenlétében, ne távol akarjunk maradni a Szenttől, hanem ujjongva dicsőítsük Urunkat, Neki szentelve életünket!

Imádság:

Kegyelmes Istenünk!

Olyan jó a Te jelenlétedben lenni! Jó a Te templomodban elcsendesedni, és békét találni. Köszönjük, hogy jöhetünk Hozzád!

Köszönjük neked, hogy nem kell kilómétereket, órákat, napokat utaznunk azért, hogy a Te jelenlétedben lehessünk, mert Szentlélek Isten, Te mindenütt jelen vagy.

Kérünk add, hogy valóban ne félelemben kelljen előtted állnunk, hanem teljes örömmel ujjonghassunk Előtted, és válhasson egész életünk és közösségünk a Te templomoddá!

Ámen

Sipos-Kinde Zsófia kórházlelkész