Kiss-Sepsi Krisztina kórházlelkész igemagyarázata – 2Krón 16,12

Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába, és a betegsége egyre súlyosbodott. Ám betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. (2Krón 16,12)

Ászá királyt a betegsége már 2500 évvel ezelőtt vezethette volna Istenhez, helyette emberi reménységbe kapaszkodott, orvosokhoz fordult. Meg is kapta méltó büntetését és meghalt. Kihalljuk belőle a szektás hangot, Isten vagy orvos? Ez így nagyon leegyszerűsített. Inkább a „vagy” helyére tegyünk egy „és” kötőszót. Isten és orvos.

Ennek a versnek a kulcs szava, a „sem”. De „betegségében sem az Úrhoz folyamodott”, tehát már azelőtt sem. Sem egészségében, sem betegségében. Vagyis még a betegség sem állította meg az útján.

Pedig Ászá jól indult a királyságban. A 15. fejezetben arról olvasunk, hogy Ászá király engedelmes volt, tisztaszívű, szerette az Urat, lerombolta a bálványokat, sőt „még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői máltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott Asera tiszteletére.” Azonban egy politikai botlás (testvérháború Júda és Izrael között) egyre jobban eltávolította Istentől. Már nem az a lelki irányultság vezette, nem az Isten felé fordult, hogy megálljon és elcsendesedjen, ahogy Ezékiás király tette, amikor megtudta, hogy halálos beteg – ő a fal felé fordult és imádkozott. Ászá király nem az Úrhoz folyamodott, hanem orvosokhoz.

Mindenben, betegségben, fájdalomban, veszteségben, amikor ránk zuhan a dolgok értelmetlensége, amikor minden kicsúszik a kezünkből, tudunk-e Őhozzá fordulni, Benne bízni, elhinni, hogy Isten közelében vagyunk betegek, hogy odalép, ahol mi vagyunk? Ismeri állapotunkat, tudja, hol vagyunk.

Eljutunk-e odáig, vajon mit üzen az Isten ezzel a betegséggel, nehézséggel, mi a célja vele? Mire akarja ráirányítani a figyelmünket?

 

Imádság:

Mennyei Édesatyánk!

Kérünk, hogy egészségben és betegségben is Feléd forduljunk a következő hét napjaiban.

Ámen.

 

Kiss-Sepsi Krisztina kórházlelkész