Heti útravaló- 28. hét

Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat mint öcsédet, az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal.  1Tim 5,1-2

Bizony még régi jó barátságokat, sőt családtagokat is képes elszakítani egymástól egy rossz időben elmondott, rosszul megfogalmazott intés. Különösen is nehéz helyzetként szoktuk megélni, mikor olyasvalakinek szeretnénk a figyelmét felhívni valamiféle hiányosságra, akiről tudva tudjuk, hogy nehezen viseli el a kritikát. Pedig vannak helyzetek, mikor szükség van arra, hogy figyelmeztessünk egy hozzánk akár közel, akár távol álló felebarátunkat arra, hogy az út, amire rálépett nem sok jóval kecsegtet. Családon belül talán bátrabbak vagyunk, és hamarabb felhívjuk a figyelmet egymás hiányosságaira. Épp ezért fontos, hogy a gyülekezet nagy családján belül is, ha arra szükség van, meg tudjuk ezeket a lépéseket tenni.

Azonban az igéből világosan kiderül, egyáltalán nem mindegy ezt milyen lelkülettel, milyen szándékkal tesszük meg. Sok olyan helyzet adódhat, mikor az óemberünk kikívánkozik belőlünk és úgy jól lehordanánk valakit a sárga földig. De mi haszna annak? Mennyivel másabb az a lelkület, amit Pál apostol megfogalmaz levelében és mint követendő példa tárja Timóteus elé.

Igen, még a gyülekezeteken belül is előfordul, mikor valakit helyre kell igazítani, mert lehet megbántott valakit, vagy keresztyénhez nem méltón szólt, vagy akár valami megbotránkoztatót tett. Pál arra kéri Timóteust, hogy olyan tisztelettel, olyan szeretettel szóljon, ha inteni kell, mintha a vérszerinti szeretteihez szólna. Ehhez bizony nagy szükség van egy jó nagy adag alázatra! Sokszor ez az az „alapanyag”, amiből híján vagyunk. Mennyivel másabb módon lehetne egy-egy konfliktushelyzetet kezelni, ha azt alázattal a szívünkben próbálnánk megtenni! Hogy még az intés is szeretetben menjen végbe!

Persze joggal merül fel a kérdés: hogyan? Hogyan lehetne ebben fejlődni megerősödni? Elsőként az Istennel való kapcsolatunkat, a Jézus Krisztusba vetett bizalmunkat kell erősíteni, mert ha a hit válik életünk minden területének mozgatójává, akkor a Szentlélek Isten kimunkálja bennünk az alázatot. Más szóval: töltekezzünk Isten szeretetéből, hogy mi is szeretetadókká váljunk!

Ha szívünk csordultig van Isten szeretetével, akkor leszünk képesek mi magunk is erre a szeretetre alapozni szavainkat, döntéseinket, gondolatainkat és ha arról van szó, hogy inteni kell, azt se haragosan, méreggel átitatva tegyük meg, hanem valódi felebaráti szeretettel!