Búcsú a Balatontól- Zamárdi negyedik nap

Elérkezett az utolsó nap a táborban. Reggel a reggeli nagyon csendben telt, senkinek nem volt még kedve hazamenni, jólesett volna még pár nap. Nem volt már strandolás sem, csak pakolás. A délelőtt nagy részét azzal töltöttük, hogy összepakoltunk, felvittünk mindent a buszra. Majd ismét kimentünk a Balaton partra búcsú sétát tenni. Végig jártuk a parton azokat a helyeket, ahol az előző napokban jól éreztük magunkat. Keserédes volt a parton sétálni, maikor tudtuk, hogy ebéd után indulunk haza. Már hiányoztak a szülők és a testvérek, de mégis jó lett volna még maradni. Ki-ki megvette az otthoniaknak a szuvenírt, a kis emlékeket, majd elindultunk ebédelni. Ebéd után még elrendezkedtünk a buszon, betettük a csomagokat a csomagtartóba. Az út egész végig nagyon csendes volt, volt, aki aludt, volt, aki zenét hallgatott. Amikor már közeledtünk Ózdhoz, felcsendültek a telefonok: „Anya-apa, nemsokára otthon leszek! Hiányoztatok!”