Virágvasárnap ünnepi istentisztelet keretében nyújtotta át a Magyar Református Szeretetszolgálat küldöttsége hétmillió forintos támogatását a Szilágycsehi Református Egyházközség részére. A partiumi település felújítás alatt álló templomának tornya február 3-án éjszaka leomlott, jelentős lelki és anyagi terhet okozva a gyülekezetnek. Az anyaországi reformátusok másnap országos gyűjtést hirdettek határon túli testvéreik megsegítésére.
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” – fájó szívvel olvastuk a 90. zsoltár szavait a szilágycsehi templom tornyának törmelékei feletti falon meghúzódó molinón, melyek a templom megépítésének 500 éves jubileumára emlékeztetnek. A szilágycsehi református templom Szilágy megye egyik legrégebbi református egyházi épülete, a műemlékké nyilvánított templom története a XVI. század elejére nyúlik vissza. A gyülekezet hajlékában már az elmúlt év végén megkezdődtek a rekonstrukciós munkálatok, azonban 2026. február 3-án váratlanul furcsa morajlás törte meg az éjszaka csendjét: a templomtorony teljes egészében leomlott, mondhatni kitépte magát a templom falából. Istennek hála, személyi sérülés nem történt, de a tragédia mégis hatalmas sebeket ejtett nemcsak a műemléken, hanem a gyülekezet tagjainak lelkén is.
A Magyar Református Szeretetszolgálat már másnap meghirdette országos adománygyűjtését, melyhez a Magyarországi Református Egyház Zsinata és megannyi gyülekezete is csatlakozott Krisztus testének tagjaként. Az elmúlt hetekben az egyházközségek, vállalatok és magánszemélyek felajánlásainak köszönhetően 7 millió forint gyűlt össze, melyek biztosítják a torony újjáépítésének tervezési költségeit.
A támogatás jelképes átadására virágvasárnap ünnepén, március 29-én került sor az istentiszteletek ideiglenes helyszínén, a Szilágycsehi Kultúrházban. A Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, Katona Viktória lelkipásztor a Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szóló igeversek alapján hirdette Isten igéjét: „A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Máté 21, 8-11) Igemagyarázatában rávilágított, hogy az igaz hit abban mutatkozik meg, hogy valóban rá merjük bízni az életünk vezetését Istenre.
„Kicsoda neked Jézus? Akit használni akarsz, hogy adjon szabadulást abból, ami neked, a családodnak vagy gyülekezetednek nehézséget okoz, vagy azt mondjuk, hogy ments meg Uram engem az örök haláltól? Ez nagy és lényegi különbség.”
Hozzátette: tudnunk kell hinni és bízni abban, hogy Isten minden lépésünkön gondunkat viseli és tereli az életünket, de tudnunk kell elfogadni, hogy ezt nem feltétlenül úgy teszi, ahogy mi gondolnánk. A virágvasárnapi igei tanítás után a kárt szenvedett szilágycsehi gyülekezet lelkipásztora, Szilágyi Zoltán meghatódva mondott köszönetet az anyaországi reformátusok támogatásáért. Felidézte a tragédiát követő nap eseményeit: éppen csak magukhoz tértek, egyeztettek a hatóságokkal, a sajtó megkereséseire válaszoltak, és már délelőtt ott várta őket a Magyarországi Református Egyház Zsinatának és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a levele, melyben leírták: imádságban hordozzák őket és anyagilag is segítséget nyújtanak számukra. „Nem tudom, hogy a Szeretetszolgálat munkatársai, akik megannyi nehézségben nyújtottak már segítséget szerte a világon, átélték-e már, hogy a befogadó részéről mit jelent ez. Hogy amikor ott álltunk a törmelékek mellett, és az volt a kérdés, hogy most hogyan tovább, akkor ez a két hatalmas szervezet megjelent és azt mondta: itt vagyunk mellettetek.”
A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében Dr. Czibere Károly kuratóriumi elnök adta át a gyülekezetek testvéri köszöntését és adományát Ézsaiás próféta könyvének versei alapján. (Ézs 49, 14-17) „Amikor valami baj, valami veszteség történik, akkor óriási kérdések tolulnak fel a torkunkon, egyenesen a szívünkből. Miért engedted ezt, Uram? Miért nem vagy velünk? Miért fordítottad el az orcádat? Különösen akkor erősödnek fel ezek a hangok, amikor a gyülekezet templomával történik tragédia. Könnyű kérdezni: miért hagytad ezt, Uram, amikor a Te nevednek szenteltük, Téged dicsőítettünk templomodban?” Személyes, szatmári gyermekkorának emlékei között megosztotta, hogy a síkság református templomainak tornya kilométerekről látható, és felkiáltójelként, bizonyságtételként mutatnak felfelé a községekben – és amikor a templomtorony omlik össze, akkor a bizonyságtétel omlik össze. „Minden református megrendült, hiszen évszázadokig nem volt lehetőségünk rá, hogy templomunk legyen. Itt, Szilágycsehen pedig megtörtént, hogy a templom, a megmaradás szimbóluma összeomlik. Mit akar ezzel Urunk üzenni?”. A kérdés megválaszolva elmondta: a bizonyságtétel jelképe összeomlott, ezért most a gyülekezetnek kell betöltenie a bizonyságtétel szerepét.
Az anyaországi református testvérek mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerületre is számíthatnak a Szilágycsehi Református Gyülekezet tagjai. Az Egyházkerület képviseletében Dénes István Lukács lelkészi főjegyző felelevenítette, amikor 2024-ben együttműködési megállapodást kötöttek a Magyar Református Szeretetszolgálattal. „A megállapodás vezérigéjeként Pál apostol Galatákhoz írott levelének szavait rögzítettük: egymás terhét hordozzátok. Most pedig hordozzuk imádságban, anyagi felvállalásban vagy kétkezi munkában is.” Kiemelte, milyen öröm számára, hogy az alapítvány elnevezésében a magyar szó szerepel a magyarországi helyett, hiszen számukra, határon túli magyarok számára ez is megmutatja: a Magyar Református Szeretetszolgálat minden időben testvérként gondol rájuk.
Imádságos szívvel gondolunk partiumi testvéreinkre, és adja meg Istenünk, hogy az újjáépült templomban mielőbb újra felhangozzék az Ő dicsérete!
