Kezdjük az elején: hogyan jött létre a kutató-mentőcsoport?
Alapvetően egy baráti társaságból alakult a szervezet. Tagjaink között önkéntes segítők is megtalálhatóak, de olyanok is, akik hivatalos állományban vannak, és minden napjukat az emberek segítése tölti ki. Sokat beszélgettünk, aztán jött az ötlet, hogy csináljunk egy közös csapatot, ahol saját szakmai irányításunk van és magunk hozzuk meg a szervezetünk számára fontos döntéseket. A Református Szeretetszolgálat csapatának jogelődje így már tavaly megalakult.
Hogyan kerül képbe a Magyar Református Szeretetszolgálat?
Már több mint egy évtizedre nyúlik vissza ez a kapcsolat. 2008-ban ugyanis főszervezője voltam a burmai missziónak, melyen a Református Szeretetszolgálat is aktívan részt vett. Így ismerkedtem meg Fodor Gusztávval, a szervezet munkatársával, és ez a barátság azóta is megmaradt. Megkerestem őt az ötletemmel, miszerint a Szeretetszolgálat tevékenységéhez illő lenne egy mentő-kutatóegység létrehozása. Ő kapcsolt össze Juhász Márton ügyvezető igazgatóval, akivel az első személyes találkozásunk több mint két órásra sikeredett. Kért tőlem több éves programtervet, átbeszéltük a feladatokat, és végül, 2019 elején a Magyar Református Egyház Zsinata is igent mondott a szervezet létrehozására.
Mivel telt az elmúlt két hónap?
Már kezdetben elhatároztuk a csapattal, hogy nagyon komoly szakmai irányban szeretnénk ezt a feladatot végezni. Nemcsak lelkes amatőrként, hanem különféle képzések elvégzését is vállaltuk, annak érdekében, hogy minél hatékonyabbak lehessünk. Magyarországon ezeket a képzéseket legmagasabb szinten a Katasztrófavédelemtől tudjunk megkapni, melyekre azonnal be is jelentkeztünk. Azóta minden egyes tag letette a tűzoltó tanfolyamot, és jelenleg is folyamatban vannak egyéb kiegészítő képzések, például szivattyúkezelői-, láncfűrész kezelői-, vagy alpintechnikai tanfolyam. Nagyon sok olyan képzést és ismeretet szerzünk, melyeket mind belföldi, mint külföldi katasztrófák, veszélyhelyzetek alatt hasznosítani tudunk. Lehet, hogy vannak olyan készségek, melyek fejben már eddig is birtokunkban voltak, de fontosnak tartjuk mi is, valamint a vezetőség is, hogy erről a tudásról hivatalos papírral is rendelkezzenek a tagok. Lett saját logónk, melyen a gerundium az ősi diák tűzoltó-hagyományra, míg a zászlós bárány a Szeretetszolgálatra utal. Április 29-én elvégeztük a Katasztrófavédelem minősítő gyakorlatát, mellyel öt évre megszereztük a járási mentőcsoporthoz tartozás jogát. Többféle feladat, például nyúlgát, buzgár és támaszfal építése várt ránk, valamint a csapatmunkát is figyelték a vizsga során. A gyakorlat megszerzésével elértük, hogy egy adott szituációban – ha úgy ítéli meg a katasztrófavédelem, hogy tudásunk és eszközállományunk megfelelő lehet egy veszélyes helyzet megszüntetésére -, közvetlenül minket riasztanak.
Milyen tervek vannak a jövőre nézve?
Május 25-én lesz az a közgyűlés, amikor csatlakozunk az eltűnt személyek keresésének országos riasztási rendszeréhez. Ez egy nagyon komoly mérföldkő, hiszen Magyarországon a mentéseket a rendőrség és a katasztrófavédelem koordinálja, és innentől kezdve mindkét szervezettel közvetlen kapcsolatban állhatunk. Másik jelentős esemény, hogy július elején Milánóba utazunk, hogy keresőkutyáink emelt szintű vizsgát tegyenek. Három kutyánk – a németjuhász Brúnó, a labrador retriever Dante és az angol véreb Márton – már rendelkezik nemzetközi alapfokú minősítéssel, és a háromnapos képzést követően célunk, hogy a kettes szintű fokozatot is megszerezzék. Az emelt szintű vizsgán városi környezetben kell 24 órával azelőtti szagmintát beazonosítani, majd akár 2 kilóméter hosszan követni. Távolabbi célok között szerepel, hogy a külföldi bevetésekhez szükséges plusz vizsgákat megszerezzük. Azt gondolom, hogy a 2020-as év ezeknek a letételével fog telni, és terveink szerint 2021-től képesek leszünk az ENSZ-INSARAG minősítésének megszerzésére is.
Végezetül térjünk vissza a kutyusokhoz. Mi kell ahhoz, hogy házi kedvencünkből mentőkutya váljon?
Rengeteg és folyamatos gyakorlásra van szükség. Játékos módon tanítjuk őket. A nyomkövetésnél például azt tanítjuk, hogy mutatok egy szagmintát, követi az útját, és tudja, hogy ő attól a „szagtól” jutalmat fog kapni. Ezt nagyjából egy éves korára meg tudja tanulni. De ugyanúgy, mint az embernél, fiatalként még bármi könnyen eltereli a figyelmüket, legyen az akár egy hangos autó, egy macska vagy egy fácán. Kell még legalább egy év, amikor már fejben is felnő a helyzethez, teljesen ki tudja zárni a külvilágot, és kizárólag a feladatra koncentrál. Bár ez nekik akkor sem munka vagy feladat, hiszen játékként fogják fel az egészet. Rengeteg idő és gyakorlás kell: ha átlagot vennénk, nagyjából száz gyakorlásra jut egy éles helyzet. De abban az egy helyzetben óriási segítséget nyújt az ő tudásuk.
Interjú: Lucski Zsófia
Fotó: Szirák Sára
