Vezérige- június

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 1Pét 5,7

Gond… az bizony van. Hol kisebb, hol nagyobb. Ki apróbb terhekkel küzd nap, mint nap, valaki pedig felfoghatatlan terheket cipel a vállán. Ez alól talán senki sem kivétel. Jól tudta ezt a levél írója is. A levél címzettjei ugyancsak nagy gondokkal voltak megterhelve, hiszen az életük közvetlen életveszélynek volt kitéve. Át kellett élniük, meg kellett tapasztalniuk a keresztyénüldözés minden borzalmát. Bár erős volt a hitük, nem tagadták meg Krisztust még az életveszély ellenére sem, de még így is szükségük volt a bátorításra. Nem hiába foglalja záró soraiba a levél írója ezt a buzdítást: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”

Bár itt a Kárpát-medencében a magukat keresztyénnek vallók nem kapnak nap, mint nap halálos fenyegetéseket (igaz, a világnak ma is vannak olyan pontjai, ahol üldözik Krisztus követőit), de gond azért akad. Hol egészségügyi, hol anyagi, hol lelki gondok sorozatai gyötrik az embert, mindenki átérzi a magáét, de olykor még másokét is. Ahol pedig gond van, ott szükség van a bíztatásra is. Bizalmunk, erőnk és reménységünk forrása pedig az Élet Ura, Jézus Krisztus. Őtőle kaptunk ígéretet arra, ha bármilyen gonddal is vagyunk megterhelve, keressük őt, hiszen tőle kapunk megnyugvást. Valaki megszabadul terheitől, valaki hosszabb ideig hordozza azokat, de Krisztus az, aki erőt ad a megfáradtaknak, ad erőt a terhek elhordozásához. Ezért bízhatunk ma is benne, hiszen Ő ma is gondot visel az övéiről, mint jó pásztor.

Álljon hát előttünk és érjen el szívünkig ez az ige, hiszen gondviselő Istenünk van, akinek gondja van az övéire!