Vezérige- február
Magam is többször tanúja voltam, hogy egy-egy ruhaadomány átadásnál milyen boldogan keresték a gyerekek szüleik segítségével a számukra megfelelő ruhadarabot. Boldogan vették fel a téli kabátot, cipőt, pulóvert, amire nagy szükségük volt a mindennapi élethez. Amikor az egyik kislány megtalálta azt a kabátot, ami legjobban állt neki, akkor hangzott el az ő szájából: „Én ezt többet le sem veszem magamról!”
Mindenkinek vannak kedves ruhadarabjai, amit szívesen visel, ami az egyéniségét hangsúlyozza, amivel kifejezi önmagát. Sokszor a külső viselet tükrözi belső világunkat is. Pál apostol azt kéri a keresztyénektől, hogy mi is öltsük magunkra azt, ami bennünket jellemez: hogy Krisztus követei vagyunk a világban. Ami legjobban öltözteti az embert, amivel szebbé válik a belsőnk és külsőnk is, az nem más, mint a szeretet.
Mondhatjuk magunkban: bárcsak olyan egyszerű lenne felvenni a szeretetet, mint felvenni egy ruhát. Olykor nehéz szeretni: amikor türelmetlenek vagyunk, amikor megbántottak, vagy éppen terhek alatt rogyadozik az életünk. Azonban itt nem arról a szeretetről van szó, ami belőlünk fakad, hanem olyan szeretetről beszél az apostol, ami Istenben gyökerezik, belőle táplálkozik. Isten szeretete teremtette a világot, adott életet, és Krisztusban megadta az újjászületés lehetőséget számunkra. Ezt azért tette, mert szeretett bennünket. Ebben a szeretetben jelen van a könyörületesség, a jóság, a türelem, az alázat és a szelídség.
Vajon magunkra öltjük ezeket a családban, munkahelyen, életünk kapcsolataiban? Milyen gyakran vesszük magunkra a szeretetet? Naponta, hetente, havonta, vagy csak évente pár alkalommal? Az ige azt mondja, hogy a szeretet összefog mindent. Ha azt akarjuk, hogy összetartó családunk, összetartó gyülekezeti közösségünk legyen és működő emberi kapcsolatokra vágyunk, akkor öltsük magunkra Isten szeretetét!
Vegyük magunkra a szeretetet, mint a legkedvesebb öltözetünket, amiről megismernek bennünket, keresztyéneket ebben a világban! Ha felöltöttük, többet le se vegyük magunkról!
