Újév
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6
Az év vége sok ember számára nagyon mozgalmas, mondhatnánk azt is stresszes. Mögöttünk van karácsony, a Szilveszter este és ma, Január elsejével nem csak egy új napot, de egy egész új évet kezdünk el. A két ünnep körüli teendő sokak energiáját leszívja. Ezért is van az, hogy miután lemennek az ünnepek és visszatérünk a csendes hétköznapokba, nem azt érezzük, hogy milyen kipihentek, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal fáradtabbak vagyunk. Talán ez a kimerültség okozza azt is, hogy már egyre kevésbé tudunk reményteljesen a jövőbe tekinteni, amikor új évet kezdünk. A tavalyi év fájdalmait, terheit ott hordozzuk magunkon és nem tudjuk lerakni őket.
Ezen a mai napon azonban Isten igéje kifejezetten arra bátorít, arra buzdít, hogy Jézusban bízva merjünk reménnyel a jövőbe tekinteni. Hiszen amikor Isten elküldte közénk az Ő Fiát, akkor reménnyel ajándékozott meg bennünket. Jézus, aki öröktől fogva van és soha meg nem szűnik, biztos reményforrása a hívő embernek. Krisztus előtt lerakhatjuk minden aggodalmunkat, imádságban elé tárhatjuk mindazt, amit nem tudunk magunk mögött hagyni, és az új év kezdetén félelemmel tölti el a szívünket.
„Semmiért se aggódjatok…” Bizony, nehéz ezt megtartani, hiszen már egészen apró dolgok miatt is mennyit tudunk aggódni, sőt, még olyan dolgokért is, amiket bemagyarázunk magunknak. Az ige azonban arra tanít minket, hogy ne őrlődjünk magunkban az aggodalmaink miatt, hanem inkább tárjuk imádságban Isten elé. Mondjuk el neki mindazt, ami miatt félünk. Tegyük le elé ezt a terhet, mert Ő meg tud tőlük szabadítani, el tudja venni a bánatot, a szorongást és helyettük békességgel tölti el a szívünket. Azzal a békességgel, amit maga Krisztus hozott el erre a Földre.
Az igének azonban van egy másik nagyon fontos mozzanata: a hálaadás. Hiszen amikor sok minden nyomaszt, nehezebben tudunk mindarra tekinteni, amiért hálát adhatunk Istennek. Ilyenkor ezek a háttérbe szorulnak, mintha nem is lennének. Pedig ha jól átgondoljuk az életünket, vagy most kifejezetten csak az elmúlt évet, biztosan találunk valamit, amiért hálát adhatunk Istennek. Ne feledkezzünk meg a háláról sem, amikor megszólítjuk Istent, azután sem, amikor megszabadított minket a terhektől, mert nem velünk született jog, ha ezt megkapjuk Tőle, hanem kegyelem. Kegyelem, amit bár nem érdemlünk meg, de Isten mégis megajándékoz vele, mert ennyire szereti az embert. Annyire szereti, hogy még az Ő Fiát is odaadta értünk. Igazi, atyai szeretettel szeret minket az Úr!
Kezdjük ezt az új esztendőt a világ Teremtőjével! Vigyük elé szívünket, hogy megvizsgálja, hogy olyanná formálja, ami békével, reménnyel, hálával, Isten és felebarát iránti szeretettel van tele!
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban!”
