Tóth Viktória börtönmissziós lelkész igemagyarázata – Zsolt 121

Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Egész életemben olyan helyen éltem (leszámítva a gimnáziumi és egyetemi éveket), ahol hegyek vannak. A szemeim megszokták, és már az a fura, ha nem látok hegyeket.

Van egy hely a parókiánk kertjében, – a legmagasabb pontja a hegyoldalon elterülő kertnek- ahová köveket hordtunk össze, és le lehet ülni. Gyönyörűen látszik a templomunk, a falu, és egészen az felvidéki magasabb hegyvonulatokig el lehet látni szabad szemmel, ha tiszta az idő. Szeretek itt leülni, és imádkozni. Szeretek itt beszélgetni azzal az Úrral, aki teremtette azt a csodát, amit a szemem előtt láthatok minden nap. Lehet másnak nem csoda, hogy vannak hegyek, folyók, tavak, de nekem az. Egy csoda, ahogyan Isten megalkotta azokat sok-sok évvel ezelőtt, és ma, amikor mi élünk, még mindig láthatjuk. Gyönyörködhetünk benne. Olyan biztosan, stabilan állnak azok a hegyek, hogy nekem mindig Isten hatalma, megrendíthetetlensége jelenik meg a gondolataimban.

Ő jut eszembe, aki nem szunnyad, aki nem alszik, aki védelmez és óv évezredek óta. Akinek ugyanúgy gondja volt a zsoltáríró életére, mint ahogyan az azokat imádkozók életére évszázadok során. Csodálatos Istenünk van, akinek a bátorítása, buzdítása legyen most a miénk is, 2026 nyarán elő gyermekeié. Jó arra rácsodálkozni, hogy a Szentírásban lépten-nyomon emlékeztet Isten bennünket arra, hogy Ő hűséges Istenünk. Tette ezt a Biblia elején például Mózessel, amikor élete végén biztatta a rábízottakat: Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el. (5 Mózes 31,5) A Biblia közepén a Zsoltárunkon keresztül, és a Szentírás végén a Zsidókhoz írt levélben: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsidó 13,5)

Urunk Istenünk, köszönjük, hogy Te minden időben kijelented magad azoknak, akik Téged keresnek és szeretnek, hogy bátran bízzunk benned, mert Te mindig itt vagy velünk, Te nem változol, Te a segítségünk és erősségünk vagy mindennapon. Ebbe szeretnénk ezen a héten is belekapaszkodni, és így elindulni mindennapi életünkbe. Ámen

Tóth Viktória, református börtönmissziós lelkész, Abaújvár-Sátoraljaújhely