Sipos-Kinde Zsófia kórházlelkész igemagyarázata – Róm 12,3-8

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. (Róm 12,3-8)

Sokféle szolgálata van az egyháznak, amit a Szentlélek támogatásával igyekszik végezni. Tanítani, prédikálni, az elesettekről gondoskodni, a gyászolók mellé állni, a szegényeket támogatni… Akik végzik gyakran érzik úgy, hogy ők végzik a legfontosabb szolgálatot. Hogy a többiekhez képest különleges ajándékot kaptak az éppen Pünkösdkor kiáradt Szentlélektől.

Méricskéljük, hogy a lelkész, a hitoktató, a gondnok, a presbiter, a kántor, az ifivezető, a táborban felügyelő ifis és felnőtt, az önkéntes beteglátogató, a gyülekezetet támogató vállalkozó, a gyülekezet számára sütő-főző asszony, a könyvelő, a takarító, a gyülekezeti tagokat számontartó idős testvér… szolgálata közül melyik a legfontosabb, melyik a legszebb. Ahogy azt is, hogyan végzi a szolgálatát, vagy hogyan kellene végezni, azt gondolva, mi pontosan tudjuk, hogyan működne jól egy-egy terület.

Pál apostol bennünket is figyelmeztet, hogy ne gondoljuk, hogy azért, mert valamiféle feladatot kaptunk az Istentől, mi értékesebbek volnánk, és jobban ismernénk Isten országának működését testvéreinknél, hanem legyen szemünk előtt, hogy egy testnek vagyunk tagjai – vagyis ugyan úgy Isten országát építjük a ránk bízott kegyelmi ajándékkal.

Azt kéri, hogy ne az legyen a fókusz, hogy a többiek szolgálata mennyit ér, és hogyan lenne jól végezhető, hanem az, hogy a magunk szolgálatát hitünk, és tehetségünk szerint a legjobban végezzük. És tegyük ezt azzal az alázattal, hogy nem a mi sikerességünket és képességeinket dicséri az elvégzett szolgálat, hanem Istenünk dicsőségét mutatja, akitől megkaptuk a szükséges kegyelmi ajándékokat feladataink ellátásához.

 

Imádkozzunk!

Mennyei Urunk!

Rengeteg teendőnk van abban, hogy a Te dicsőségedre szolgáljuk embertársaink épülését. Látod Urunk, milyen elhivatottan vágunk neki annak a szolgálatnak, amit ránk bízol. És azt is, mennyire el tud minket tölteni a hiúság és önhittség látva a szolgálatunk nyomán fakadó áldást. Arra kérünk, Atyánk, emlékeztess újra és újra, különösen Pünkösd ünnepén, hogy nem a mi érdemünk az, hogy megvannak a szükséges képességeink egy-egy területen a szolgálathoz, hanem a Szentlélek ajándéka kegyelemből. Add, hogy felismerjük, hogy ugyan ez a Lélek ajándékozta meg testvéreinket másik területen tehetséggel, amivel Téged szolgál. Vezess minket egységre, hogy valóban mint egy test tagjai tudjuk közösen a Te országodat építeni itt a földön! Ámen.

 

Sipos-Kinde Zsófia kórházlelkész