Rózsa Katalin kórházlelkész igemagyarázata – Jn 7, 1-10

Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! Mert a testvérei sem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. (Jn 7,1-10)

János evangéliumának hetedik fejezete Jézust olyan helyzetben mutatja meg, amely nagyon közel áll a mi mindennapjainkhoz. Testvérei azt mondják neki: lépj elő, mutasd meg magad, bizonyíts a nyilvánosság előtt. A siker, az elismerés, a gyors eredmény logikája szólal meg bennük. Jézus azonban nemet mond. „Az én időm még nincs itt…” Ez nem tétovázás, hanem tudatos engedelmesség. Jézus nem hagyja, hogy mások sürgetése határozza meg azt, amit az Atyától kapott.

Ez az Ige ma különösen aktuális. Egy olyan világban élünk, ahol mindent gyorsítani akarunk: döntéseket, válaszokat, eredményeket. Gyakran Istennel kapcsolatban is türelmetlenek vagyunk. Imádkozunk, majd elvárjuk, hogy Isten azonnal cselekedjen, és persze a mi elképzeléseink szerint. Pedig Jézus szavai emlékeztetnek: Istent nem lehet sürgetni. Az Ő órája másképp jár, Ő mindent idejében cselekszik, tökéletes rendben.

Fontos látni, hogy Jézus végül mégis elmegy az ünnepre, de nem látványosan, nem a tömeg elvárásai szerint, hanem csendben. Ez arra tanít, hogy az engedelmesség nem mindig feltűnő, és Isten munkája gyakran rejtetten halad előre. A Szentírás hangsúlyozza: nem mi irányítjuk Istent, hanem Ő vezet minket, akkor is, ha nem értjük azonnal az útját.

Napi Igénk ma arra hív, hogy vizsgáljuk meg magunkat. Tudunk-e várni Isten idejére? Elfogadjuk-e, hogy nem minden azonnal történik meg? Jézus példája bátorít: ahol Isten ideje érvényesül, ott végül mindig, minden a helyére kerül.

Urunk Istenünk, mennyei Édesatyánk, hálát adunk Neked, hogy Jézus Krisztusban megmutattad: a Te időd mindig tökéletes, még akkor is, amikor mi türelmetlenek vagyunk. Valljuk, hogy sokszor sürgetnénk Téged, gyors válaszokat, azonnali megoldásokat várva. Taníts minket imádságban várakozni, figyelni, elcsendesedni és engedelmeskedni. Add, hogy úgy tudjunk eléd állni, hogy ne csak kérjünk, hanem figyelni, hallgatni is tudjunk Rád. Formáld szívünket, hogy akaratodat keressük, ne a saját elképzeléseinket. Segíts meglátni, mikor van az ideje a csendnek és mikor a lépésnek. Tedd imádságainkat bizalomteljessé, kitartóvá és őszintévé, hogy életünkben a Te terved bontakozzon ki. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket.

Ámen.