Reformáció Emléknapja
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róm 12,1-2
A trendek követése a modern kor emberének mindennapi része. A teljesség igénye nélkül, valakik divattrendeket, valaki zenei trendeket, megint mások játékos/gamer trendeket követnek. Olyan trendek ezek, amiket kisebb/nagyobb közösségek vagy éppen egyetlen személy indított el. A trendek nem mások, mint divatos tárgyak birtoklása vagy divatos tevékenységek végzése (lsd. TikTok). Az emberben ott van a vágy, hogy egy közösséghez tartozzon, ezért próbál másokhoz igazodni, úgy formálni életét, stílusát (akár gondolatait is), hogy beilleszkedjen mások közé. Persze ez a törekvés nem mindig jár sikerekkel, sőt, sokszor óriási csalódásokhoz, vagy éppen fájdalmakhoz vezethet.
Számunkra, keresztyén emberek számára nem kérdés (pontosabban nem kellene, hogy kérdés legyen) mire, vagy Kire alapozzuk az életünket. Adatott számunkra egy igen nagy részletességgel kidolgozott, az élet minden területére kiterjedő útmutatás: a Szentírás. Azt írja Pál apostol: „ne igazodjatok e világhoz…” Ne az éppen jövő-menő ideákra, divatos gondolatokra alapozz, hanem annak a szavára, akinek mindennek a kezdete és a vége, az Alfa és az Ómega. Az értelem megújulása tehát ott kezdődik, ha hallgatunk Isten szavára, ha odafigyelünk Rá, amikor szól hozzánk. Ha hallgatunk az Ő szavára, akkor Ő szívünkbe rejti azt a bölcsességet, amin keresztül pedig meg tudjuk ítélni abból a rengeteg impulzusból, ami nap, mint nap ér bennünket az emberektől, a tv-ből, az internetről, hogy mi a jó, mi a rossz, mi az, ami Istennek tetsző, mit szeretne velem Isten megcselekedni, mi az, ami tökéletes. Ez a bölcsesség maga a Szentlélek!
Manapság egyre kevésbé szeretünk áldozatokat hozni. Azt szeretjük, ami gyorsan megvan, amivel nem kell sokat bíbelődni, ami nem jár lemondásokkal. Ha komolyan vesszük Isten szavát és ténylegesen közelebb szeretnénk kerülni Isten igazságához, akkor viszont igenis le kell mondanunk bizonyos világi dolgokról. Ezt jelenti Pál utasítása, amikor azt mondja: „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.” Aki Krisztus követője szeretne lenni, annak nem elég néha, ünnepnapokon hozzá fordulnia. Nem lehet „hétvégi hívőnek” lenni. Hanem testestől-lelkestől komolyan kell venni, amit Ő nekünk tanít. Aki Krisztust szeretné követni, annak az egész életét oda kell szánnia. Hogy legyen az az élet szent áldozat, tehát Isten számára kedves, Isten számára elkülönített. Ne legyenek kicsapongásai, hogy néha hisz, néha nem. El kell felejteni az olyan gondolatokat, mint „ezt most megteszem, majd holnap meggyónom..” és társai.
Persze tudjuk, hogy az ember gyarló és olykor akaratlanul is megtesz Istennek nem tetsző dolgokat. Mit lehet tenni? Bűnbánó szívvel Istenhez fordulni és kérni az Ő Lelkét, hogy életünk megújulása Általa és Vele kezdődjön el. Kérni, hogy a Szentlélek erősítse meg bennünk a hitet, a hűséget, a bizalmat a Mindenható Isten felé.
Nem véletlen, hogy a mai napon, a Reformáció ünnepnapján ezt az igét választottam. Kálvin János ezen ige alapján fogalmazta meg jól ismert jelmondatát: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem…” Milyen jó lenne, ha mi is ennyire komolyan tudnánk venni az elhívásunkat! Milyen jó lenne nem alkudozással, hanem valódi áldozattal Istenhez fordulni! De Ő ma is útba igazít, megszólít, ezért adta nekünk az Ő szavát, a Szentírást, ami nemzedékről nemzedékre emberek millióinak adott vigasztalást, megerősítést, bátorságot, hitet, azért, mert esetlen emberi szavainkon keresztül is meg tud szólítani Szentlelkével. Jó ezen a mai napon emlékeztetni magunkat arra, hogy az Ő szavát nap, mint nap kézbe vehetjük, olvashatjuk.
Éljünk bátran ezzel az ajándékkal és engedjük, hogy Isten átformálja az életünket! Sola Scriptura!
