Nógrádiné Kovács Alexandra szolgálatvezető lelkipásztor igemagyarázata – Zsolt 149

Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dobokkal, hárfakísérettel! Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van. Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket. Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket. Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének. Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 149)

Egyik református énekünk refrén sora juthat eszünkbe a zsoltárt olvasva: „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett”. A 149. zsoltár egy győzelmi himnusz, Isten népe hálaadással, énekéssel dicséri Urát a fogságból való szabadulás megtapasztalása után.  Ebből fakad az öröm, a hála és a bizonyságtevés. A zsoltár második felében olvasunk arról, hogy az örvendezéshez hozzákapcsolódott a szövetségen kívüli népek büntetése is, akik részesei voltak a szövetséges nép tagjainak megalázásában. Ezek után joggal hangzik többször az Igeszakaszban, hogy „Dicsérjétek az Urat”. Hogyan tette ezt Isten népe akkoriban, és hogyan tegyük ezt most mi napjainkban?

Először is énekszóval, közös gyülekezeti énekléssel. Az igazi éneklés az örömteli, az már-már ujjongás, amikor a szív imádkozik Istenhez, amikor dicsőíti Őt. Nem elég tehát csak a szánkkal, egy egy éneket elénekelve hálát adni, bele kell tennünk a lelkünket, a szívünket is. Sőt, az éneklés a lélek munkája kell, hogy legyen, mert onnan fakad az örömteli, hálaadó dicsőítés. Az ének egy igen alkalmas eszköz arra, hogy az ember beleöntse Isten iránti háláját. Az igazi éneklés mindig a szív érzéseinek a kifejezése, azért a hálás szív érzései hálaadásban nyilvánulnak meg.

Másodszor pedig bizonyságtétellel. Milyen kedves dolog az, amikor valaki hálaadásból azért, amit Istentől kapott, hálából a szeretetéért, a megváltásért, az új életért elhatározza, hogy életében mindig és mindenütt igyekszik bizonyságot tenni Istennek szeretetéről és kegyelméről. Így dicsőíti Őt. A háláját úgy igyekszik megmutatni Isten iránt, hogy lelkeket vezet hozzá, lelkeket ment meg. A bizonyságtétel az tanúvallomás, tanúságtétel. Tanú pedig csak az lehet, akinek személyes érintettsége van egy bizonyos ügyben, melyet igazol, hitelesít, tanúsít. Hitelesen bizonyságot tenni csak az tud, aki Isten Szentlelke által újjászületett! Aki nemcsak megértette, hanem meg is tapasztalta és megélte, megéli Isten bűnbocsátó szeretetét. Az ilyen bizonyságtételt, dicsőítést megáldja az Isten. Dicsérjük Istent a mindennapjainkban énekléssel, bizonyságtétellel!

Imádkozzunk:

Isten nevét dicsérem, szívem csupa hála, együtt mondjunk háladalt, közös ének áldja: jóság, hűség, kezed minden műve. Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.

Ámen.

 

Nógrádiné Kovács Alexandra szolgálatvezető lelkipásztor (Vakmisszió)