Nem felejtjük kárpátaljai testvéreinket!

A koronavírus világjárvány év eleje óta jelen van mindennapjainkban. Március óta nem telik el úgy nap, hogy ne eszmélnénk rá, mennyire megváltozott az életünk. Észben kell tartanunk az új szabályokat, és várjuk a visszatérést, az újrakezdést. Ez az év azonban másra is emlékeztet bennünket, amiben már egy évszázada nincs visszatérés: ez pedig a trianoni békeszerződés, és a hazánktól elszakított több millió magyar testvérünk.

A Kárpátaljai Református Egyházkerület elnöksége nevében szeretném kifejezésre juttatni, hogy mennyire hálásak vagyunk mindazért a segítőkészségért, szeretetért és gondoskodásért, melyet az Önök részéről tapasztaltunk. Az Önök segítsége rendkívül sokat jelent, melyet ezúton is tisztelettel köszönünk. Ez a nagylelkű adomány rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen fontos, hogy a kárpátaljai testvérek érezzék a rájuk irányuló anyaországi figyelmet.” – juttatta el hozzánk köszönőlevelét Nagy Béla, a KRE főgondnoka, a Diakóniai Osztály főgondnoka.

Határon túli testvéreink támogatását mindig is szívügyünknek tekintettük. Ahogyan már több alkalommal is beszámoltunk róla, tartós élelmiszerekkel, játékokkal, tanszerekkel segítjük a kint élő nélkülözőket, az elmúlt nyáron pedig 150 kárpátaljai gyermek táboroztatását tudtuk biztosítani. A járványveszély ugyan hazánkban is komoly kihívások elé állított bennünket, emellett jelentősen megnehezíti a közlekedést az országok között, azonban nem feledkezhettünk meg róla, hogy most is határon túli testvéreink mellett álljunk. Május elején 2,5 millió forint értékű adománnyal segítettük a diakóniai szolgálatot: szájmaszkok, fertőtlenítő szerek, tisztítószerek és némi tartós élelmiszer is útnak indult a Magyar Református Szeretetszolgálat kisbuszában Kárpátaljára.

A magyarok nem felejtenek. Nem felejtjük el, hogy közeleg június 4-e, amikor arra emlékezünk, hogy száz évvel ezelőtt egy tollvonással veszítette el Magyarország területének és lakosságának kétharmadát. Ez a veszteség mai napig felfoghatatlan és megemészthetetlen. Ha a határokat eltörölni ugyan nem is tudjuk, de azt megtehetjük – és Szeretetszolgálatunkkal valljuk is, hogy meg kell tennünk -, hogy lehetőségeink szerint támogatjuk és segítjük az országhatárokon kívül rekedt magyar testvéreinket.