Mindenkiben van valami különleges

Másfél éves eredményes tevékenység után befejeződött a Magyar Református Szeretetszolgálat TanulÓzd projektje, amelyben munkatársaink felzárkózó településekről érkező fiatalokat segítettek abban, hogy beilleszkedjenek a városi miliőbe, és sikeresek legyenek tanulmányaikban, közösségi kapcsolataik építésében és személyiségük fejlesztésében.

A 2026. március 24-én tartott ózdi projektzáró eseményen Csikainé Mihalik Éva, az Ózdi Református Egyházközség lelkipásztora nyitó áhítatának alapigéjeként a Jeremiás a fazekasnál (Jer 18, 1-10) bibliai történet versei szolgáltak. Igemagyarázatában hangsúlyozta: az alaktalan agyagdarabról is azt gondoljuk, hogy nem ér sokat, miközben csodálatos dolog készülnek abból. „Isten kezében mi is formálódunk, a környezetünk is formál minket, és nem mindegy, hogy merre megyünk, kire hallgatunk. Mi is ilyen cserépedények vagyunk, amit Isten formál és megtölt tartalommal.” Szólt arról is, hogy ezek az edények törékenyek, és korántsem mindegy, hogy kinek a kezében van „cserépedény életünk”, de erre Istennek gondja van. „Olyakor összetör az élet. Nehézségeink vannak, és lehet, hogy a törésvonalak később is meglátszanak, amikor Isten újra összerakja az életünket, de ettől még értékesebbé válik minden” – foglalta össze a Szentírás üzenetét a lelkipásztor.

A záróesemény folytatásában a TanulÓzd projekt küldetéséről Bakos Zsuzsanna, a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársa, a projekt szakmai vezetője szólt az egybegyűlteknek: „Azt volt a célunk, hogy a közeli Felzárkózó Településeken – Farkaslyuk, Járdánháza, Arló – élő, Ózdon tanuló húsz középiskolást bevonjuk egy tanoda jellegű programba, és olyan támogató környezetet biztosítsunk számukra, ami elősegíti az iskolai előmenetelüket és személyes fejlődésüket.” Hozzátette, hogy a program nemcsak a gyerekekről szólt, hanem a szüleikről is: számukra iskolai nyílt napokat szerveztek, családi napokat tartottak, és olyan tereket alakítottak ki, ahol a találkozások hangsúlya a személyességen volt.

Személyes élményeit megosztva arról beszélt, hogy egy hosszú út végén vannak, ami sok apró lépéssel, próbálkozással kezdődött és reményekkel volt tele. Felelevenítette az elmúlt másfél év közösségépítő tevékenységeit, megannyi örömteli, izgalmas eseményt, ami valódi csapattá kovácsolta a program résztvevőit. A fiataloknak azt üzente, hogy tudniuk kell, mindannyian értékesek, mindenkiben van valami különleges. „A tanulóház ajtaja számotokra mindig nyitva marad, mert ez nem egy program volt, hanem egy olyan hely, ahol mindig örömmel és szeretettel várnak benneteket” – zárta beszédét.

Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezetője a TanulÓzd program kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a településen mindig van olyan program, ami „megrázza” a résztvevők életét, és példaértékű másoknak is. Köszöntet mondott a fiataloknak elkötelezettségükért, a szülőknek, akik megtettek minden tőlük telhetőt, hogy a programban fejlődjenek gyerekei, illetve a Szeretetszolgálat munkatársainak, akik nemcsak látszottak, de „jelen voltak” a projektben.

Megosztotta gyerekkorának élményeit a fiatalokkal, és annak kapcsán arról beszélt: nem az számít, mit teszel, hanem az, mit teszel szível, lélekkel. A tanulás és a tudás, valamit a kitartás fontosságát hangsúlyozta, mert ebből óriási, hatalmas dolgok nőhetnek ki. „Ti legyetek azok, akik fel mernek állni, és azt mondják: én ezt tudom, ezt megtanultam!” – bátorította a fiatalokat Katona Viktória, akiktől azt kérte, hogy teremtsenek értékeket, vállaljanak egymásért felelősséget, ne szégyelljek kik ők, és honnan jöttek.

Az esemény résztvevői óriási örömmel fogadták Molnár Ferenc Caramel énekest, előadóművészt, aki több ismert dalát előadta, majd motivációs előadásában nehéz gyerekkoráról, a mélyszegénységről, a körülményekről beszélt, és arról, hogy nem nagyon mert álmodozni, még tisztességes életről sem. „Az az érzésem, hogy ha az én gyerekkoromban lett volna valaki, aki úgy figyel rám, mint az itteni gyerekekre a Szeretetszolgálat munkatársai, akkor valószínűleg már pici gyerekkoromban megváltoztatták volna az életemet.” Őszintén elmesélte, hogy nagyon korán, 15 évesen elkerült otthonról, majd gyárakban kezdett dolgozni, ami óriási előrelépés volt korábbi életéhez képest. Sikerei ellenére a mai napig nem érzi magát celebnek, mert mindig csak zenélni, énekelni akart. Elmondta, hogy a nehéz sorsú fiatalok, gyermekek számára az az első és legfontosabb lépés, hogy valaki emberszámba vegye őket, és ezután a tehetséggondozás, a mentorálás már valódi csodát okozhat az életükben.

A TanulÓzd – Közösségi tanulóház projekt (RRF-MMSZA-1.0.0.3-23-2024-00004) a Széchenyi Terv Plusz, Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz keretében, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.