Mennybemenetel ünnepe

Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”

Mk 16,19-20

Elment, de mégsem. Itt hagyta a tanítványokat, de mégsem. Búcsúzkodtak Tőle, de egyúttal üdvözölték is. Az evangéliumok Jézus mennybemenetelével záródnak, ez mégsem a történet zárása. A tanítványok döbbenten, feszülten nézték végig ahogy Jézus felemeltetett és az Atya jóbbjára ült, de nem volt bennük szomorúság. Lukács evangéliuma végén azt olvassuk, hogy: „nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe”. De nem azért, mintha azon örvendeznének, hogy „végre megszabadultak Tőle…” Hanem éppen ellenkezőleg, hogy csodálatos módon bár fizikailag nincs a szemük előtt, mégis velük maradt és együtt munkálkodott velük.

Ezért örülhetünk ezen a mai napon mi is, hogy Jézus nem hagyta magára ezt a világot és az övéi életében ma is aktívan részt vesz. A szolgálatban Ő is jelen van és olyan jó erre gondolni, amikor igét hirdetünk, családot látogatunk, adományt viszünk, de még akkor is, amikor az irodában a papírokat böngésszük.

Az Úr nem hagyott magunkra, hanem ott harcol velünk együtt a frontvonalban! Hála legyen ezért Neki!