Kríziskezelés szervezeti szemszögből – Beszélgetés a Kutató-Mentőcsapattal

A dunai árvíz kapcsán szeptemberben a természeti katasztrófák kezelésének fontosságára szeretné felhívni a figyelmet a Magyar Református Szeretetszolgálat. Alapítványunk megalakulása óta aktívan vesz részt a különböző krízishelyzetek kezelésében, legyen szó a Covid világjárványról, az orosz-ukrán háború kitöréséről vagy a földrengések-, árvizek- és tornádók sújtotta települések védelméről. Kérdéseinket Hegedűs Gábornak, szervezetünk Kutató-Mentőcsapatának vezetőjének, Juhász Márton szervezetfejlesztési igazgatónak, valamint Victor Ágoston határon túli szolgálatvezetőnek tettük fel. 

A nemrég kialakult dunai árvíz okozta vészhelyzeten milyen formában tudott segíteni az Magyar Református Szeretetszolgálat, illetve a Kutató-Mentőcsapat? Melyek voltak a legelső intézkedések?

Juhász Márton: A vészhelyzet első lépéseként felvettük a kapcsolatot a lelkipásztorokkal, különböző intézmények vezetőivel, polgármesterekkel és a katasztrófavédelemmel, majd velük egyeztetve született döntés annak kapcsán, hogy hol van a legnagyobb szükség ránk. Az első három nap után az emberek összefogásának hála, az volt a kérdés, hogy hol van egyáltalán szükség ránk, hiszen az összes Dunamenti településnél rengetegen segítettek kezelni a krízist.

Hegedűs Gábor: Az első szakaszban nagyszámú önkéntesre volt szükségünk, és a szakmai tudás háttérbe szorult, tekintve, hogy a két kezükre volt a legnagyobb szükség. A második szakaszban már nem volt szükségünk annyi önkéntesre, viszont szakértelemre és felszereltségre annál inkább.

Victor Ágoston: Ezen kívül fel kellett mérni, hogy milyen eszközökre lesz szükségünk a védekezés alatt, hiszen az időjárás megkövetelte a gumikesztyűket, gumicsizmát és esőkabátot, amelyeket biztosítani szerettünk volna a velünk együtt dolgozó önkénteseknek is.

Hány munkatárs és önkéntes tartott veletek a védekezés során?

V.Á.: Az első szakaszban több munkatárs tartott velünk, mint önkéntes, de ez gyorsan megváltozott, hiszen a munkatársaknak mindeközben haladniuk kellett az egyéb feladataikkal, így nem mindenki tudott mindennap a terepen segíteni. Az önkéntesek száma a hét végére meghaladta a hetvenet is. Ennek ellenére az eszközbeszerzéseket, az önkéntesek szervezését és becsatornázását, az élelmiszer biztosítását a háttérben dolgozó munkatársak munkájának köszönhetjük.

Mi volt a legnagyobb erősségünk ennek a krízisnek kezelésében?

J.M.: Egyrészről a gyorsaság, hiszen első pillanattól kezdve aktívan részt vettünk a tevékenységekben, másrészről a gyülekezi kapcsolatrendszerünk és helyi beágyazottságunk, hiszen a Magyar Református Egyházzal és a református intézményekkel azonnali kapcsolatot tudunk létesíteni szükség esetén. Nagyjából 1200 gyülekezet áll rendelkezésünkre országos szinten, amelyek örömmel működnek együtt velünk.

V.Á.: Én emellett a műszaki és szakmai felkészültségünket emelném ki, mint erősségünk. Minden téren maximális szinten fel voltunk készülve, mind az önkéntesek számát, mind az eszközparkunkat tekintve, és ez egy olyan dolog, ami nem mindenkinek adatik meg. Ezúton is köszönjük a Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft-nek a két terepjárót, amelyekkel még több segítséget tudtunk nyújtani a rászorulókon.

Milyen tapasztalatokkal rendelkezik az MRSZ és a Kutató-Mentőcsapat egyéb természeti katasztrófákat illetően?

H.G.: A Kutató-Mentőcsapat 2019-ban alakult, majd egy évre rá kitört a koronavírus, amely során folyamatos segítségnyújtást biztosítottunk azoknak a rászorulóknak, akik nem tudták beszerezni akár a mindennapi élelmiszert sem – legyen szó az idősekről, vagy a peremterületeken, elszigetelten élő közösségekről. 2021-ben Csehországban segítettünk egy tornádó sújtotta településen. 2022-ben az orosz-ukrán konflikus első pillanatától részt vettünk a biharkeresztesi és a záhonyi határátkelőhelyek ellátásában, ide sorolva a menekültek ellátását, kezelését, koordinálását. 2023-ban két földrengés-sújtotta részen jártunk: februárban Törökországban, szeptemberben pedig Marokkóban segítettünk túlélőket keresni a romokba dőlt városrészek között. Mindezek mellett ahhoz, hogy a Kutató-Mentőcsapat olajozottan működjön egy-egy hatalmas krízis megtörténtekor, az év összes szakaszában belföldi bevetésekre járunk: 2022-ben több mint hatvan, egy évre rá pedig több mint százharminc belföldi katasztrófának elhárításában vettünk részt.

Hogyan lehet bekerülni a csapatba, melyek a szakmai kritériumok? Mi a legnagyobb nehézség a munkát illetően?

H.G.: A csapat egyelőre 15 főből áll, és sokak végeztek tűzoltóként, vagy valamilyen rendvédelmi és egészségügyi irányban. Azonban, ha valaki érzi az elhivatottságot és a segíteni akarást, de nincsen ilyen végzettsége, a segítségünkkel elvégezhet különböző képzéseket, amelyek után ő is eljöhet a bevetésekre. Természetesen fontos a személyes találkozás is, ez is feltétele annak, hogy valaki a csapat részese legyen.

A legnagyobb nehézség az, hogy az ilyen típusú krízisek egyik pillanatról a másikra robbannak ki, így nehéz összeszedni az embereket, akiknek alapvetően megvan a saját élete, saját munkahelye, és így is rögtön a rendelkezésünkre tud állni. Nem beszélve arról, hogy ezek az önkéntesek a bevetések során a saját életüket kockáztatják a segítségnyújtás érdekében, ilyen volt például a földrengés-sújtotta romok alatt való emberkeresés is.

A jövőre nézve milyen tapasztalatokkal gazdagodott szervezetünk az elmúlt időszak munkájának köszönhetően?

J.M.: A jövőben szeretnénk, ha két ilyen rendelkezésre álló Kutató-Mentőcsapatunk volna, ez sajnos egyértelműen pénz kérdése. Nagyon nehéz egy csapattal dolgozni, hiszen nem egyszer fordult már elő, hogy az épp kirobbanó krízis akkor érte a csapattagokat, amikor magánúton voltak, külföldön voltak, vagy szakmai célból voltak egyéb elfoglaltságaik. Ilyenkor a lehetőségekhez mérten mindent feladva sietnek haza, hogy segítsenek, ezért lenne szükségünk az anyagi támogatásra. Alapítványunk honlapján elérhetővé vált a Kutató-Mentőcsapat kampánya, amelyet a https://adomany.jobbadni.hu/kampanyok/65 oldalon keresztül érhetnek el, így hozzá tudják segíteni szervezetünket ahhoz, hogy később még több segítséget nyújthassunk a katasztrófák elhárítása kapcsán.