Közösségi összejövetelek – Robert Taylor, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntese

„Ne felejtsétek el a vendégszeretetet…” (Zsid 13,2) Az egyházak az állandóság érzetét keltik. Őrzik a múlt generációinak történelmét és a jövő generációinak ígéretét. Sokak számára az egyház a közösség szívében lévő stabilitás szimbóluma, a vendégszeretet helye. Amikor azonban az embereket elűzik szülőföldjükről – legyen az éhínség, természeti katasztrófa, politikai erőszak vagy háború miatt –, kénytelenek menedéket keresni idegen földeken. Így idegenekké válnak a saját közösségeinkben. Hogyan segíthetünk? Mit tehetnek az egyházak? Hogyan mutathatunk vendégszeretetet ezeknek az idegeneknek?

A vendégszeretet menedéket nyújt a léleknek és erősíti a közösséget.

A rászorulók megsegítésének vágya természetes reakció, és azoknak, akiket kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, kézzelfogható segítségre van szükségük. A szervezetek gyakran gyorsan reagálnak élelmiszerrel, szállással és ruházattal, valamint különféle áttelepülési és foglalkoztatási támogatási szolgáltatásokat nyújtanak.

Van azonban különbség az adakozás és a befogadás között. Az áruk és szolgáltatások biztosítása ugyan kielégíti az alapvető szükségleteket, de nem pótolja a közösség hiányát. Az idegen ugyan segítséget kap, de idegen marad.

Ha meghívjuk az embereket a gyülekezet „nappalijába”, és szándékosan vendégszeretettel fogadjuk őket, lehetőséget teremthetünk számukra a közösségépítésre. Nem azért, hogy sorban álljanak és élelmet vagy ruhát kapjanak, nem azért, hogy egy szociális munkással töltsék az idejüket, hanem azért, hogy együtt töltsék az időt és megismerjék egymást. És ahogy az emberek megismerik egymást, támogató kapcsolatokat kezdhetnek kialakítani.

A Magyar Református Szeretetszolgálat Menekültszolgálata együttműködik a skóciai St. Columba’s Church gyülekezettel együttműködve havi programot indított, amelynek középpontjában ez a fajta tudatos vendégszeretet áll. A találkozókra azok jelentkezhetnek, akik más országokban kényszerültek elhagyni otthonukat, és jelenleg Budapesten élnek. Kelet-Európából, Ázsiából és Afrikából, valamint Ukrajnának különböző régióiból érkeznek, és a résztvevők összetétele valóban generációkon átívelő: a kisgyerekektől és szüleiktől egészen a család idősebb tagjaiig mindenki megtalálható közöttük. Bár az okok, amelyek Magyarországra hozták őket, eltérőek lehetnek, a közösség iránti vágy közös és mélyen érzett. Ezek a találkozók lehetőséget adnak számukra arra, hogy letegyék terheiket, megálljanak egy pillanatra, és együtt, közösen kapcsolódjanak ki a közös tevékenységek során, erősítve ezzel a közösség összetartozását.

 

„…Idegen voltam, és befogadtatok…” (Mt 25,35)

A találkozók a budapesti VI. kerületben, az Oktogon közelében található Szent Kolumba-templomban kerülnek megrendezésre. A Magyar Református Szeretetszolgálat Menekültszolgálata szervezi és hirdeti a találkozókat, határozza meg az egyes találkozók témáját, szervezi a programokat, és biztosítja a legtöbb önkéntest. A Szent Kolumba-templom biztosítja a helyszínt, néhány önkéntest, és esetenként anyagi támogatást is.

A találkozók havonta egyszer, szombatonként, napközben kerülnek megrendezésre, és több órán át tartanak; minden alkalommal más-más témával, különféle programokkal és egy könnyű ebéddel várják a résztvevőket. Tavaly szeptemberben tehetségkutató műsort rendeztek. Októberben a magyar néptánc bemutatására került sor, a marhahúsos gulyás és palacsinta kíséretében. A novemberi rendezvény játékos műsor formájában zajlott. Decemberben, a karácsonyi összejövetelen körülbelül 100 vendég jelent meg, és ajándékokat osztottak szét. A januári összejövetel a Közösségi Indító Nap keretében indította az új évet. A többi program mellett minden résztvevőt arra invitálták, hogy ültessenek el és vigyenek haza egy-egy saját „reménymagot” a következő évre. A februári összejövetel témája egy jelmezbál volt, a márciusi pedig a „Generációk találkozása”.

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek” (Ez 36,26)

Az áprilisi összejövetel címe „Húsvét után, úton Pünkösd felé” volt, és egy csendes imasétát is magában foglalt, amelynek állomásain a résztvevők elmélkedhettek a terhek letételéről, az új kezdetek reményéről, az Istenbe vetett bizalomról és a hálaadásról. A csendes elmélkedésre tervezett program lehetőséget nyújtott a vendégeknek, hogy más módon, csendben és elmélkedve jöjjenek össze mások társaságában. Ezenkívül időt szántak egy könnyű ebédre, egy közösségi kézműves foglalkozásra, valamint Rex Oghenero Djagbo, egy nigériai vendég élő gospelzenére is.

Ezen rendezvények tervezése, szervezése és lebonyolítása mögött rengeteg munka áll, és ez az erőfeszítés kölcsönös támogatáson alapuló kapcsolatok formájában hoz gyümölcsöt. Az emberek nem ügyfelekként vagy támogatókként, nem idegenként távoznak, hanem egy közös közösség tagjaként, megújult lelkülettel.

 

Robert Taylor, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntese