Kiút a mindennapokból
Még a látóknak sem könnyű feladat megközelíteni a Tahitótfaluban lévő Sion Hegye Református Konferencia-központot, főleg a kápolnához felvezető meredek út okozhat kihívást. A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány (MRSZA) Vakmissziója által szervezett tábor lakói viszont az emelkedőkön is biztonságosan lépkednek, könnyedén veszik az akadályokat, hiszen évek óta a nyár kihagyhatatlan eseménye a közösség egyhetes tábora.
„A Vakmisszió idei nyári táborában összesen 51-en vettek részt, érkeztek az ország minden részéből, illetve határon túlról is” – közölte érdeklődésünkre Nt. Nógrádiné Kovács Alexandra lelkipásztor, az MRSZ Vakmissziójának vezetője. A résztvevők egyharmada önkéntes, akik a tábor kezdete előtt egy nappal már megérkeztek a helyszínre, hogy az előttük álló feladatokra mind lelkileg, mind szakmailag felkészüljenek. „A terepviszonyok miatt is fontos, hogy előre megtapasztalják, miként kísérjék szabályosan a látássérülteket, hogyan segítsenek a helyfoglalásban, és például az étkezéseknél mire figyeljenek. Legalább ilyen fontos, hogy lelki értelemben is megismerjük egymást. A csendeshét témája „Isten országa”, ezért egy bevezető anyagot kaptak az önkéntesek ahhoz, hogy a látássérültek ezzel kapcsolatos kérdéseire felkészült választ adjanak a témában” – hangsúlyozta a misszióvezető.
A természetközeli tábor ideális helyszíne a beszélgetéseknek, a csoportfoglalkozásoknak, akár az egyéni elmélyülésnek is. Ugyanakkor a látássérültek számára különleges programokat is szerveznek, így például ellátogattak Szentendrére, ahol múzeumpedagógus segítségével a Kovács Margit Múzeumban vehettek részt egy akadálymentesített tárlaton, megfoghatták a kerámiákat, és az agyagozást is kipróbálhatták. A lelki töltekezés mellett a különböző közösségépítő programoknak is az a célja, hogy összekovácsolódjanak a táborozók. A kedd délutáni táncház hihetetlen energiákat szabadított fel a kápolnában és óriási élmény volt mindenki számára, de a táborban gyakran csendül fel énekszó, melyhez Braille-írásos és nagybetűs énekeskönyveket is készítettek.
A misszióvezető lelkész hangsúlyozta, hogy a visszajelzések azt mutatják, mindenkinek nagyon sokat jelent a tábor, hiszen a látássérültek a szó szoros értelmében kilépnek a megszokott környezetükből, számukra ez komfort zónán kívüli terep, valódi nyaralás, másrészt lelki értelemben is feltöltekezhetnek. „A szolgálatunk igazi gyümölcse az, amikor egy Istent kereső ember megtér” – mutatott rá Nógrádiné Kovács Alexandra az egyik legnagyobb örömükre. Hozzátette, hogy vannak a táborban olyanok is, akik szeretnének a hitükben megerősödni.
A táborlakók az istentiszteleten elhangzott gondolatokat csoportbeszélgetésen dolgozzák fel, a csoportokat látássérült hívők vezetik. Egyikük Durgonics Tamás, aki végzettségét tekintve hittanoktató és vallástanár, és már három éve dolgozik a Vakmissziónál, ahol korábban önkéntesként szolgált. „Egyrészt ez a tábor kiút a mindennapokból, másrészt pedig a mindennapokat is könnyebb megélni azzal a töltöttséggel, amit itt átélünk” – fogalmazott annak a kérdésnek a kapcsán, hogy lelki értelemben mit kapnak itt a táborban. „Csoportvezetőként úgy látom, hogy a tábornak komoly közösségformáló ereje van. Akik még esetleg nem is hívők, vagy csak Istent keresik, a lelki alkalmak hatására elkezdenek közelebb kerülni hozzá; az a tapasztalatunk, hogy jó hatással van a testvérekre a tábor szellemisége” – tette hozzá.
A programok közül személy szerint a lovaglás tölti el leginkább izgalommal, mert nagyon szereti az állatokat, a lovaglás pedig egy nem látó számára – de sokszor egy látó számára is – nagy kihívást jelent. Nagyon élvezi azokat a hosszú pillanatokat is, amikor a nap levezetéseként a barátokkal kint ülnek a szállásuk teraszán és jóízűen beszélgetnek, nevetgélnek. Ez is kell a tábor hangulatához, ami egyszerre tartalmas és pihentető is.
Az idei tábor kedd esti istentiszteletén az igehirdetés szolgálatát Főtiszteletű Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke végezte Máté evangéliumának 13. fejezetének 44. verse alapján: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” Igemagyarázatában úgy fogalmazott: az Isten országánál nincs jobb. Isten országa egy kincs, amely a legértékesebb, és csak a hit szemével látható. Személyes emlékeit is megosztotta a táborral kapcsolatban, hiszen 41 évvel ezelőtt ezen a helyszínen zajlott a teológiai felvételije. Az áhítatot követően Katona Viktória lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója köszöntötte a táborozókat, méltatva a Vakmisszió szolgálatát, amely a látássérültek körében valódi keresztyén közösséget formál.
A program a FOF202-C-4424 kódszámú, „Fogyatékos személyek helyi, regionális és országos szervezeteinek szakmai programjainak támogatása 2024” megnevezésű pályázat keretein belül valósult meg, a Belügyminisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával.
