Kiss Gabriella kórházlelkész igemagyarázata – Róm 16,17-27

Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim: Lúciusz, Jászón és Szószipatrosz. Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet. Köszönt titeket Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erasztosz, a város számvevője és Kvártusz testvérünk. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint – ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére –, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen. (Róm 16,17-27)

A világ tele van zajjal. Véleményekkel, félelmekkel, indulatokkal, ítéletekkel. Talán soha nem volt még ilyen könnyű elveszni a hangok sokaságában. Pál apostol azonban egyetlen mondatban összefoglalja, mire van igazán szüksége a hívő embernek: „Legyetek bölcsek a jóra, és képtelenek a rosszra.”
Érdekes, hogy nem azt mondja: ismerjetek meg minden rosszat. Nem azt mondja: tanulmányozzátok a sötétséget. Hanem azt: legyetek bölcsek a jóra.

Sokszor azt hisszük, hogy a rosszal szemben úgy lehet védekezni, ha mindent tudunk róla. Pál szerint azonban a keresztyén ember ereje nem a rossz ismeretében, hanem a jó gyakorlásában rejlik. Aki naponta Isten igéjével él, aki imádságban keresi az Urat, aki újra és újra a szeretet útját választja, annak a szíve lassan megtanul különbséget tenni igaz és hamis között.
Kórházlelkészként gyakran látom, hogy a szenvedés idején lehullanak a fölösleges rétegek. Ami igazán számít, az marad. Nem az, hogy ki mit birtokolt, hanem hogy miből élt a lelke. Volt-e békessége. Volt-e reménysége. Volt-e kiben bíznia.

Pál végül nem az emberre mutat, hanem Istenre: „Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket…” A mi hitünk alapja nem a saját erőnk, hanem az Ő megtartó kegyelme.
Ezért amikor körülöttünk sok a bizonytalanság, ne a sötétséget figyeljük. Legyünk bölcsek a jóra. Keressük Krisztust. Mert ahol Ő jelen van, ott a békesség erősebb a félelemnél, a reménység erősebb a csüggedésnél, és a kegyelem erősebb minden bűnnél.
Ámen.

Kiss Gabriella kórházlelkész