Kilátástalanságból egy új élet felé
Huszonkétezer forintot sokféleképpen lehet elkölteni. Ebből az összegből már egész jól meg lehet pakolni a kosarunkat egy élelmiszerüzletben, bár ha húst vagy tisztítószereket is szeretnénk venni, akkor máris kevésbé nagy az a kupac, amit ilyen keretből tudunk finanszírozni. Moziba még el tudna menni egy négytagú család, de egy nyári egész napos strandolás valószínűleg már nem telne ki belőle. Lehetne még sorakoztatni a példákat, de egy valami biztos: egy hónapra elképzelhetetlenül kevés huszonkétezer forint. Pedig nem kevesen vannak hazánkban, akik a létminimum alatt, mélyszegénységben élnek. Közéjük tartozik az az 53 éves ózdi látássérült férfi, akinek megélhetését – és sok esetben túlélését – több mint egy éve segíti a Magyar Református Szeretetszolgálat.
Másfél évvel ezelőtt az ózdi Családsegítő Szolgálat részéről érkezett jelzés egy látássérült férfival kapcsolatban a Magyar Református Szeretetszolgálat ózdi irodájának munkatársaihoz. Döbbenetes látvány fogadta őket az első látogatás alkalmával: magára hagyottan, egyedül él a férfi, otthonában se áram, se víz nincs már bevezetve, régi, rossz kályháját pedig nem volt pénze tüzelővel megtölteni. Mindezek ellenére érezték, hogy egy jószívű, szeretnivaló emberrel találkoztak, aki egyedül képtelen átlendülni élethelyzetén.
„Mikor megismerkedtünk, jövedelme sem volt, orvoshoz sem jutott el. Mindkét szemén szürkehályog van évek óta, de nem foglalkozott vele, mert olyan elkeseredett állapotban volt, ugyanis szinte egyszerre veszítette el feleségét és szüleit.” – meséli Bakos Zsuzsanna, a szeretetszolgálat ózdi irodájának mentora. „Mi tartjuk el a bácsit adományokból. Év elejétől kap huszonkétezer forintot segélyként, de ez még kenyérre sem elég a mai árakon egy hónapra.” A szükséget látva elsőként élelmiszert vittek a szeretetszolgálat munkatársai, de a támogatás nem állt meg az adományoknál: az ózdi iroda munkatársai viszik el tisztálkodni az átmeneti szállóra, segítenek a telefon töltésében és a szennyes mosásában, orvoshoz viszik és kiváltják a szükséges gyógyszereket számára. Közvetlen szeretetkapcsolat alakult már ki a munkatársak és támogatottjuk között: hangjuk alapján megismeri őket, beszélgetnek hitről, szolgálatról, és Béla bácsi figyelmesen követi elemes rádiójában a Szeretetszolgálatról szóló híradásokat. A nyári tanszergyűjtést támogatni is szerette volna huszonkétezer forintjából, de végül a munkatársakkal abban maradtak: amikor egyenesbe jön élete, akkor fog segíteni.
Ősszel újabb lendületet vett a segítségnyújtás, miután Juhász Márton ügyvezető igazgató magánemberként állt Béla bácsi ügye mellé: ajtó- és ablakcsere, tisztasági festés, takarítás és tűzifa is jut ismerőseinek köszönhetően. „Alapítványként ritkán támogatunk magánszemélyeket ilyen formában, éppen azért a közösségi médiában magánemberként kértem barátaim segítségét. Érkezett is nyílászáró felajánlás és több százezer forint anyagi segítség, melyből komfortosabbá és biztonságosabbá válhat Béla bácsi otthona.” – mesélt felhívásáról a szeretetszolgálat ügyvezetője. Az összefogás nem ér itt véget: a kőműves munkákat és a festést a helyi Gábor Áron Szakképző Iskola diákjai végezték el, akik közül többen évek óta az MRSZ Válaszút programjának fiataljai.
„Számomra ez a legmegindítóbb az egészben, hogy azok a srácok, akiket mi évek óta segítünk programunkon keresztül, most maguk is segítőkké váltak, és önként jöttek szaktudásukkal szolgálni egy rászorulónak. Hálás a szívünk, hogy láthatjuk, miként munkálkodik Krisztus a fiatalok lelkében és indította őket a szeretetszolgálat útján” – osztotta meg örömét Juhász Márton.
Megszépült otthonát reménység szerint Béla bácsi hamarosan maga is megtekintheti: decemberre sikerült időpontot szerezni számára szemműtétre, így a szürkehályog eltávolításával visszanyerhetné szeme világát, és amint egészségi állapota engedi, Béla bácsi szeretne újra dolgozni. A Magyar Református Szeretetszolgálat segíteni és támogatni fogja ezen az úton is – hordozzuk mi is imádságainkban Béla bácsi és a hozzá hasonló elesettek életét!
