John C. Lenox: Hol van Isten a koronavírus idején?

Mindig izgalmas és érdekes kihívás, ha egy témáról olyan ember ír, akinek szakterületéhez nem tartozik az adott téma. Jelen esetben is hasonlóval találkozhatunk, hiszen Lenox matematikus, az Oxfordi Egyetem emiritus professzora, de ugyanolyan fontos tény, hogy keresztény is. Esszéjét tekintve ez kerül előtérbe, hiszen alkotásának fő irányvonala a természeti rossz és Isten kapcsolata. Természetesen tudós oldala is megmutatkozik: végig egy strukturált, ok-okozati összefüggéseken alapuló dolgozatot olvashatunk, mely nyitott kérdéseket is hagy a költői kérdések mellett.

Munkája már az előszóban egy érdekes felvetéssel indul: úgy olvassuk a sorokat, mintha egy kávéházban beszélgetnénk vele. Ez a tétel nem is áll messze a valóságtól, hiszen mindvégig kétirányú kommunikációról van szó. Valójában nem tudunk közvetlenül reagálni az általa tett megállapításokra, de folyamatosan kérdez bennünket, elgondolkodtat, hogy rátaláljunk a saját magunk által vélt igazságokra.

Több ellentmondást is bemutat, de nemcsak a jelenlegi járványra vonatkozóan, hanem minden természeti és erkölcsi rosszhoz kapcsolódóan. Az egyik legélesebb, ambivalens hozzáállás a transzcendenssel való kapcsolatunk. Ha valamilyen katasztrófa történik az életben, az emberek először egy felsőbb hatalom dimenziójához fordulnak megnyugvásért: többen mennek el templomba, hiszen egy olyan erővel kell szembenézniük, amire nincs befolyásuk, így sebezhetőnek érzik magukat. Ezért egy olyan erőben keresik a megnyugvást, amire szintén nincs ráhatásuk.

Ez egyben magában hordozza a kérdést: ha egy szerető Isten teremtette a világot, s gondoskodással fordul felénk, miért létezik fájdalom? Jelen esetben: miért léteznek vírusok, melyek megbetegítenek minket? Ezek olyan elementáris erővel rendelkező filozófiai kérdések, melyek sok-sok gondolkodót foglalkoztattak már. Erre több példát is említ Lenox, köztük Richard Dawkins, Friedrich Nietzsche és Fjodor Dosztojevszkij. Az ő gondolatmenetét így tudnám összegezni: figyelmeztet és segíti a fejlődést. Nem nyúlunk a tűzbe, mert idegrendszerünk figyelmeztet a fájdalommal, a további sérülés elkerülése érdekében. Továbbá gondoljunk csak gyermekkorunkra: az átélt fájdalmak erősítettek, hozzájárultak jellemünk kialakulásához De mégis miért él a rossz? Mert Isten egyik legnagyobb ajándéka a szabad akarat. Ahogy Szolzsenyicin írta, egyszerű lenne, ha a rossz szándékú embereket egyszerűen el tudnánk zárni, de a határvonal az emberek szívében van, és sokszor változtatja is a helyét. Hasonlóképpen van ez a vírusok esetében is: nem csak rossz vírusok léteznek, sőt. Valójában 99 százalékuk elementáris fontossággal bír az ökoszisztéma fenntartásában. Továbbá itt felmerül az a kérdés is, hogy mi, emberek, mit tettünk közvetlenül vagy közvetve a pusztulásért? Morális lények vagyunk, akik felelősséggel tartoznak cselekedeteikért.

Viszont azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egy betegségből nem következik, hogy annak elszenvedője súlyos bűnben él. Gondoljunk csak Jób történetére, de ezt Jézus is tagadta:

Tanítványai megkérdezték tőle: “Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: “Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (János 9, 2-3)

Mindez arra mutat rá, hogy ne keressük Isten büntetését.

A fentiekben két kiragadott gondolatmenetet mutattam be, mely jól példázza, hogy a mű rövidsége ellenére milyen sokrétűen és részletesen mutatja be a kérdéskört deduktív következtetésekkel. Ez a két probléma végigkísér minket az alkotáson, ezért is választottam őket. S habár egy keresztény alkotó munkájáról van szó, az átfogó bemutatás érdekében az ateista és panteista szemléletmódot is bemutatja, olykor ellenpéldaként.

A valódi, borítón található kérdésre a választ pedig a mű legvégén találhatjuk. Hol találjuk meg Isten szükség esetén? Saját magunkban, hiszen a legfontosabb az, hogy szeretettel és bizalommal forduljunk felé. A Biblia tanítása szerint Jézus Krisztus a megtestesült Isten, aki hasonlóképpen szenvedett, akár csak mi, halandó emberek. Viszont az Ő léte sem a szenvedéssel ért véget, hanem föltámadt, s ez ad számunkra is reményt.

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”  (Jel 21,1-4)

 

A könyv a Harmat kiadó nyomtatásában jelent meg 2020-ban. A jelenlegi recenzió alapja az első kiadás, Szabadi István fordításában, ISBN: 978-963-288-545-2 Online vásárlási lehetőség: https://www.harmat.hu/uzlet/hol-van-isten-a-koronavirus-idejen/