Heti útravaló – 8. hét

„Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába.” Énekek éneke 3,4

Milyen csodálatos érzés, amikor valaki kincsre lel! Nem, most nem drágakőre gondolok, sem pedig a kert végében kiásott kincsesládára. Bár minden bizonnyal hasonló dolgok megtalálása is örömet szerezhet az embernek, de én most valami egészen más kincsre gondolok. Olyan kincsre, ami drágább az aranynál, értékesebb a legritkább drágakőnél. Arra az emberre, aki nap, mint nap mosolyt csal az ember arcára, aki átölel, amikor biztonságra van szükség, aki segít letörölni a könnyeket, aki érezteti, hogy szeretve vagyok és akit viszont szerethetek. Igen, arra a személyre gondolok, kinek egykor Isten színe előtt, kezét fogva hűséget fogadtam. Ma, házastársunkért adhatunk hálát!

„Megtaláltam, akit lelkemből szeretek…” – olvassuk az igében. Egy leány szíve választottját kereste. Kereste több alkalommal is, de nem találta. A keresés végül kimondhatatlan örömmel végződött. Végre meglelte szíve választottját, azt, akit lelkéből szeret. Milyen érdekes, maga a megfogalmazás: „lelkemből szeretek”. Ugyanis nagy általánosságban a szeretet forrását a szívhez szoktuk kötni. „Tiszta szívemből szeretem…, szívembe zártam…” Miben lehet más lélekből szeretni? Talán abban, hogy két ember kapcsolatában ott van maga Isten is. Isten, akit nem hagynak ki sem a keresés folyamatából, sem közös életükből. Az Úr ajándéka, szeretetének jele, hogy az ember meglelheti szíve választottját, azt, akivel valódi szeretetközösségben élhet ezen a földön.

Rálelni erre a kincsre, arra az emberre, akit lelkemből szeretethetünk csupán egy út, egy utazás kezdete. „Megragadtam, nem is engedem el.” Ma, sajnos, a nyugati világ egyik luxusa az „elengedés”. Ha nem megy valami, el kell engedni. Ha kiderül valakiről, hogy valamiben máshogy gondolkodik, esetleg nézeteltérések támadnak, egyszerűbb otthagyni, mint küzdeni érte. Igénk főszereplője azt mondja, megragadta kedvesét és nem engedi el. Nem azt jelenti ez, hogy magához láncolja, hogy ő szeretne lenni a domináns fél és semmi beleszólást nem hagy a másiknak. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem elég ezt a kincset meglelni, hanem féltőn őrizni, gondját is kell viselni. Igen, olykor egy kapcsolatért küzdeni is kell. De megéri küzdeni! A közösen leküzdött akadályok még erősebbé tehetik kettejük kapcsolatát. Ehhez a küzdelemhez kérhetünk segítséget, kérhetünk erőt onnan felülről, az Atyától, aki megerősíthet szeretetben, kitartásban és abban is, hogy legyen elég bátorságunk elismerni, ha hibáztunk.

„Megragadtam.” Vajon megragadjuk-e az alkalmat, hogy szeretetünket kifejezzük házastársunk felé? Megragadjuk-e a lehetőséget, hogy egy vitás helyzetben a probléma forrását megkeressük? Megragadjuk-e a lehetőséget a bocsánatkérésre? Megragadjuk-e a lehetőséget, hogy mind a harmonikus, mind a konfliktussal terhelt kapcsolatainkat is Isten elé vigyük?

Ma, a Házasok Hetének zárónapján, jó, ha szívünkbe zárjuk azokat a tanácsokat, azokat az igéket, amiket a héten kaptunk és mindezt magunkkal visszük az év minden napjára!

Legyen a házasság (néha rögös, de annál csodálatosabb) útján is kísérőnk az az Isten, akitől származik az erő, a békesség és minden áldás!