Heti útravaló- 6. hét

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.” Jn 10,14-15

Ebben a földi létben gyakran kerülünk döntéshelyzetekbe. Valamikor nem okoz túl sok fejtörést a választás (sőt, sokszor túlzottan is határozottak vagyunk bizonyos kérdésekben), máskor azonban igen csak el tudunk bizonytalanodni. Ebben a bizonytalanságban pedig keressük azt a valakit, aki támpontot ad nekünk, aki ha nem is mondja meg, merre induljunk, de legalább javaslatot tesz.

Keresgélünk. Az életünk legnagyobb részét a keresés folyamata teszi ki. Iskolát, élettársat, otthont, munkát keresünk… Nyugalmat, kikapcsolódást, élményt… Izgalmat, békét, megnyugvást… Van, hogy elégtételt keresünk, bosszantó és megmagyarázhatatlan kérdésekre a választ… Hitet keresünk. Valakit, akiben megleljük a megválaszolatlan kérdésekre a választ. Aki a maga megmagyarázhatatlan módján nyugalmat ébreszt a szívünkbe. Reményt, hogy a jelenlegi rossz után valami jó következik. Reményt, hogy a fájdalom után békesség vár. Reményt, hogy a világot körbe ölelő sötétségben megláthatom a fényt. Egy megértő szót keresünk. Valakit, akit szerethetünk, és ő viszont szeret bennünket. Biztonságot keresünk, ahol mindenkor megnyugadhatunk testben és lélekben egyaránt.

Van, hogy keressük Istent, Jézust a mindennapokban, a hétköznapi történésekben. Nem céltalan ez a keresés! Annyira érdekes, és annyira jó is, hogy ebben a keresésben elsősorban nem mi lelünk rá Jézusra, hanem Ő talál meg bennünket. Mint jó pásztor. Pásztor, aki utána megy a legfiatalabb, a legöregebb, a legerősebb, a leggyengébb, a legbátrabb és a legbátortalanabb báránykája után is. Persze ez nem azt jelenti, hogy nekünk ne kellene keresni a vele való találkozás lehetőségét! De Ő az, aki elsőként odalép az ember elé és azt mondja: jöjj!

A jó pásztor ismeri az övéit. Már az első találkozás pillanatában Jézus sokkal jobban ismer bennünket, mint akár mi saját magunkat. És ahogy egyre több alkalmat lelünk arra, hogy vele találkozzunk, mi is megismerjük őt. Követjük őt. Mert benne rálelünk a hitre, szeretetre, békére, reményre, oltalomra, biztonságra. Sőt, Ő annyira szereti az övéit, hogy életét áldozta értünk. Micsoda szeretet lehet abban a pásztorban, aki az életét sem sajnálja juhaiért, csak ők biztonságban legyenek?!  Jézus egy ilyen pásztor. Az Atya küldte hozzánk, értünk. Jól ismeri Őt az Atya, mint ahogyan Ő ismeri az Atyát, hiszen ők egyek. Ez az elválaszthatatlan kapcsolat jelenti azt, hogy Jézus az a pásztor, akit követnünk kell, mert Ő az örök élet felé vezet bennünket.

Jézus a jó pásztor. Ő bekötözi sebeidet, megvigasztal, segít talpra állni és folyamatosan vezet, nehogy eltévedj az örök élet felé vezető úton.