Heti útravaló – 51. hét

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” 

Jn 1,9 

Talán nincs olyan település az országban, ahol ne lelnénk legalább egy olyan házat, ami égősorokkal van feldíszítve. Hol kevesebb, hol több. Az adventi időszakban még talán az űrből is fényesebbnek látszanak az emberlakta területek a bolygón. Fényárban úszó utcák, városok. Mi tagadás, az ember szereti a fényeket. Legyen az színes vagy színtelen, meleg vagy hideg fény, halvány vagy vakító, bármelyikre lelhetnénk példát az utcákon. Miért is vágyunk annyira a fényekre? Mert talán a sötétség szívünk komorságáról árulkodik. A vidám fények mintha elfeledtetnék velünk azt, mennyire hidegen, szeretet nélkül tudunk egymás mellett élni. Mennyire eltávolodtunk Istentől. Isten jól látja szívünk minden rejtett zugát, azokat is, amiket még a hozzánk legközelebb állókkal sem merünk megosztani. Isten látta, hogy ebben sötétségben, ami a világban van, milyen nagy szükség van a világosságra. Ezért Ő elküldte közénk a legfényesebbet! „Az Ige volt az igazi világosság…” – írja János. Olyan fényt küldött az Atya ebbe a világba, ami minden szívet beragyog! Ez a fény nem elhalványítja a homályt, a sötétséget, hanem meg is szünteti azt. Hol ez a világosság beragyogja az életet, ott a szívet marcangoló keserűség, harag, bánat, félelem szertefoszlik.  

A világ jól érzi azt, hogy világosságra van szüksége. De nem olyanra, amilyenre sokan gondolnak. Isten világosságára van szükségünk, Jézus Krisztusra, aki a homályból a fény felé vezet minket! Nélküle valóban csak botorkálunk ebben a világban. Mikor baj ér minket, kétségbe esünk, bátortalanná válunk, nem tudjuk honnan várjunk segítséget, mert nincs reménység a szívünkben. Jézus azonban új reményt hozott ebbe a világba! Nem csak bűneinkből váltott meg, ajtót nyitva az örök élet felé, hanem megmutatta az Atya gondviselését! Így amikor bánat, vagy keserűség költözik a szívünkbe és homályba borítja azt, Krisztus világossága reményt ad helyébe.  

A sok-sok ajándék közepette karácsonykor jó, ha nem feledkezünk meg arról az egy tökéletes ajándékról, amit az Atyától kaptunk: Jézus Krisztusról! Legyen Ő a mi ünneplésünk középpontja, célja és értelme! Ő olyan gazdag módon képes minket megajándékozni, amit semmilyen földi kincs vagy tárgy nem tud pótolni, helyettesíteni! Ahhoz, hogy az Ő ajándékát át tudjuk venni, előbb önmagunkat kell neki adnunk, szívünket megnyitnunk előtte! Sokat lehet hallani, hogy az ünnep után hány ajándékot visszavisznek a boltba, mert nincsenek vele megelégedve. Krisztus ajándéka azonban olyan, amire minden embernek szüksége van és mérhetetlen örömmel tölt el bennünket.  

Én azt kívánom, hogy a te ünneped is elsőként Krisztusban legyen gazdag, mert ha így lesz, akkor valóban békés és áldott lesz az az ünnep!