Heti útravaló- 5. hét
„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Jn 9,1-3
Jól ismerték őt a közösségben. Ahogy jöttek-mentek a településen, gyakran látták őt az útszélen ücsörögni, remegő kézzel némi alamizsnát kérni. Ő nem ismerte a külvilágot. Nem ismerte a fák lombjának gyönyörű színeit, nem ismerte a föléje nyúló hegyek látványát, a csobogó víz rohanását. Magára maradt. Egyedül az emberek jóindulatában bízott, akik talán megszánták néhány érmével, egy falat étellel. „Büntetés vagyok?” – gondolkozhatott néha ezen. Milyen vétket követhettek el a szülei, amiért Izráel Istene ilyen szörnyű bűnt/terhet rakott rájuk (ugyanis sokszor úgy vélték, hogy egy-egy nagyobb betegség, testi fogyatékosság Isten büntetése)?
A tanítványok is keresik a betegség isteni eredetét. Az emberek többségéhez hasonlóan ők is azon törik a fejüket: micsoda bűnt kellett elkövetnie ennek a házaspárnak, hogy ekkora csapással büntesse őket Isten. Jézustól várják a választ. Ő azonban más felől közelíti meg a kérdést. Nem a bűn felől, hanem a kegyelem felől! Ez a csapás nem Isten büntetése. Ámbár ez a család minden bizonnyal nem volt bűn nélküli, mint ahogyan egyetlen ember sem az, de a vakon született gyermek nem Isten büntetése. Hanem ez a tragédia lehetőség arra, hogy nyilvánvalóvá legyenek Isten cselekedetei. Ez a fiú egy csodának lett a tárgya és élvezője. Általa emberek sokaságának a szívébe költözhetett remény és általa sokakban megerősödhetett a hit. Fontos szerepet kapott hát Isten tervében ez az ember. Rajta keresztül vált láthatóvá, nyilvánvalóvá Isten kegyelme. Krisztus megmutathatta általa, hogy Ő szabadító Úr, akinek hatalmában áll elvenni az embertől a szenvedés forrását.
A vak férfi számára, ebből a kilátástalan monotonitásból egy csapásra minden megváltozik. A sötétségben hirtelen világosság gyúl fel. Jézus, kit nem ismert ez az ember, nem tudott róla semmit, megadta szíve leghőbb vágyát. Jézus új életet adott ennek az embernek, teli új lehetőségekkel. Elvette szenvedésének a forrását, így kitárulkozott előtte a világ.
Ma is sokan vannak, akik vakságban szenvednek, de talán még többen, akik lelki vakságban élik a mindennapjaikat. A lelki vakságtól szenvedő ember számára a napok szürkébbnél szürkébbek, mert nem leli az öröm és boldogság forrását. Jézus a világ világossága. Így nem csak a testi vakságtól képes az embert megszabadítani, de meg tudja adni a lélek számára is a tisztánlátást. Ebben fedezheti fel az ember Isten kegyelmét, ismerheti meg az Ő terveit, élheti át szeretetének a mélységét. Aki lelkében vak, nem tud szeretetben kiteljesedni, sem Isten, sem ember szeretetében. De akik lelkébe Jézus elhozza ezt a túláradó fényt, ott az ember számára még a világ is új értelmezést nyer!
Keresd Jézust, ismerd meg Őt, mert Ő ma is a világ világossága, és ha beengeded azt a fényt, amit Ő kínál az életedbe, akkor a világ is más színben tündököl!
