Heti útravaló – 5. hét

Azért, hogy vádat emeljenek ellene, megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton. (Mt 12,10-12)

Azok az emberek, akiknek az érdekei úgy kívánták, keresték a lehetőséget, hogy Jézus ellen valamilyen vádat emeljenek. Sokaknak nem tetszett, hogy jelenléte felkavarta azt a lelki állóvizet, amibe emberek sokasága beleragadt. Nem tetszett, hogy nem a hagyományt helyezi előtérbe, hanem Isten szavát és tanításait. Nem tetszett, hogy azokon az embereken próbál segíteni, akiket a társadalom kivetett magából. A törvényre hivatkozva próbálták sarokba szorítani, de Jézus bebizonyította, Ő sokkal jobban ismeri a törvényt, Atyja törvényeit, mint sokan, akik bölcs embereknek tartották magukat. Ilyen kísérlet volt a farizeusok részéről, hogy szombaton elé állítanak egy sorvadt kezű embert és felteszik a nagy kérdést: „Szabad-e szombaton gyógyítani?”

A törvény úgy értekezik, hogy gyógyítást csak abban az esetben lehet szombaton végezni, ha a beteg életveszélyben van. A farizeusok által előállított embert nem lehetett ebbe a kategóriába sorolni, bár elmondható, hogy testi fogyatékossága sok szenvedés forrása. Hihetetlen, hogy képesek voltak egy ártatlan, amúgy is nagy terhet magán cipelő embert ilyen kegyetlen játékba belevonni, csak azért, hogy Jézust sarokba szorítsák. Ugyanis arra számítottak, hogy meggyógyítja azt az embert, és a törvényre hivatkozva elítélhetik.

Jézus ezt az alkalmat is magragadta, hogy tanítson, feddjen, csodát tegyen és példát adjon. Ismételten megmutatta, számára mennyire fontos az ember. Igen, meggyógyította azt az embert, sőt, a farizeusok szemére veti szívük kétszínűségét. Bizony előfordult, hogy a törvényt úgy magyarázták, ahogy éppen nekik jó. Ha a saját érdekeik úgy kívánták elnézőbbek voltak. De más emberekért vajmi keveset tettek. Saját önzésük hiteltelenné tette őket.

Jézus ezzel a csodával példát állít elénk. Ha lehetőségünk van valakivel jót tenni, akkor ne habozzunk. Ne a kifogásokat keressük, hanem a lehetőséget, hogy valaki életét szebbé tegyük. Sokszor nehéz magunknak beismerni, de a legtöbb esetben a legnagyobb akadály bennünk van, hogy valami jót tegyünk. Hiszen annyi kifogást meg tudunk fogalmazni! „Erre nincs időm!” „Nekem sem segít senki.” „Úgyis segítenek mások.” „Nekem nincs hozzá türelmem.” „Én nem tudok mivel segíteni.”

Pedig annyi lehetőség van a kezünkben! Be tudunk csatlakozni egy-egy gyűjtésbe, még ha csak kevéssel is, de az is nagy segítség. Ha figyelemmel követjük a Magyar Református Szeretetszolgálat tevékenységeit itt a Facebook-on, vagy meglátogatjuk a www.jobbadni.hu-t, láthatjuk, milyen sokféleképpen tehetünk jót más emberekkel, csatlakozhatunk be a segítségadásba. Továbbá, meg tudunk szólítani segítségre szorult embereket. Most ezekben a hideg napokban segíthetünk egy kis meleg étellel, egy takaróval, meleg ruházattal azoknak, akiknek vagy nincs fedél a fejük felett, vagy súlyos terhet jelent a fűtés biztosítása. Segíthetünk szavakkal is! Tudunk vigasztalni, buzdítani, bátorítani, de meg is tudunk hallgatni olyan embereket, akik nem tudnak kivel beszélgetni. És nem utolsó sorban, tudunk imádkozni másokért. Olyan emberekért, akikért lehet senki más nem imádkozik. De ezeken felül annyi más módot is fel lehetne sorolni, hogyan segíthetünk valakin. Az első lépés azonban annak kell lenni, hogy leküzdjük a bennünk rejlő akadályokat, amik tétlenségre bátorítanak.

Mikor szabad jót tenni? Szinte hallom lelki füleimmel, ahogy sokan kapásból felelik: „Természetesen bármikor!” Jó, ha ezt sokan így gondoljuk, de vajon élünk is ezzel a lehetőséggel?