Heti útravaló- 49. hét

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” Tit 2,11-13.

Oly sokszor hadilábon állunk az idővel! Soha nincs belőle elegendő. Ebben az adventi időszakban pedig ez az állítás talán még inkább megállja a helyét. Sokszor beszélünk „adventi hajtásról”, pedig milyen jó lenne, ha helyette „adventi csendességünk” lenne. Milyen jó lenne, ha ez az időszak valódi készülődésről szólna, nem pedig kikészülésről. Sok mindent szeretnénk ebbe az időszakba belezsúfolni és túl sok energiát fektetünk abba, hogy minden tökéletes legyen, de közben szépen lassan elsiklunk a lényeg felett.

Milyen jó, hogy Isten igéje mindig visszaránt bennünket a valóságba! Valóságosan int és fedd, de mind emellett útmutatást is ad. Most ebben az adventi időben is érdemes fellapoznunk a Szentírást, hogy ne csak testben, de lélekben is hangolódjunk az ünnepre!

A Tituszhoz írt levélből idézett néhány versben egyszerre van jelen a múlt, a jelen és a jövő: amit Krisztus elhozott az embernek, amire Krisztus jelenleg is tanít/nevel és Krisztus újbóli visszajövetele. E három egysége adja meg nekünk olyan kérdésekre a választ, hogy: mire készülünk adventkkor, mit ünneplünk karácsonykor, hogyan készülhetünk minderre?

Egyfelől érdemes ilyenkor egy kicsit a múltba tekinteni. De ne csak a tavalyi adventig, karácsonyig, azt megállapítva idén mit kell, vagy mit szeretnénk máshogy intézni. Sokkal régebbre tekintünk vissza, időszámításunk elejére, a helyszín pedig Betlehem. Ugyanis ekkor olyasmi történt, ami teljesen megváltoztatta a világot. Egy gyermek született és ebben a gyermekben benne volt Isten teljes valója. Jézusban maga Isten jött el a földre, hogy békét hozzon a megtört szívűeknek, szabadságot a terheket cipelőknek. Érdemes hát szem előtt tartanunk a karácsonyra való készülésünkkor, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Csodálatos dolog, amikor egymást megajándékozzuk, de a legcsodásabb az, amivel Isten ajándékozott meg bennünket: Jézussal. A karácsony Isten szeretetének az ünnepe!

Ha már készülésről esett szó, az ige arra is megtanít, hogyan készüljünk. Maga a készülés, ami a jelenben zajlik, már egy kicsit előre is tekint a jövendőbe. Hiszen a jelen adventben már nem a gyermek Jézus születésére készülünk, hanem a Feltámadt Krisztus újbóli visszajövetelére. A várakozás alatt azonban nem maradhatunk tétlenek, hiszen az Élő Ige, Jézus Krisztus arra nevel minket, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget, a világi kívánságokat és törekedjünk a józan, igazságos, kegyes életre. Ebben maga az élet Ura, Krisztus tud bennünket bátorítani, Ő tud segíteni abban, hogy erre törekedjünk. Mindezek persze meghatározzák a karácsonyra való készülésünket is, és segítenek abban, hogy a kevésbé lényeges dolgok ne kerüljenek túlsúlyba az igazán lényegessel szemben.

Végül pedig elmondhatjuk, hogy azért lehet valódi várakozás a szívünkben, mert reménykedünk. Jézus a mi reménységünk! Ha nem remélnék, hogy Ő valóban visszatér, ha nem remélnénk, hogy addig is a Szentlélekkel keresi a mi szívünket, akkor felesleges lenne a várakozás, nem lenne értelme adventnek. De ott él bennünk a remény, hogy Ő visszatér, Ő már most helyet készít nekünk a mennyei dicsőségben és már itt a földön formálja szívünket.

Adventi készülésünk akkor lesz valódi, ha azt Krisztussal együtt tesszük meg. Készüljünk karácsonyra. De ne csak díszekkel, ételekkel, programokkal, hanem készüljünk lélekben. Szólítsuk meg, hívjuk meg magát az ünnepeltet, Jézust az otthonunkba. És amikor ajándékozásra kerül sor, őt se hagyjuk ki a sorból!

Tartogassuk neki a legdrágább kincset, a szívünket, mert Ő már előbb megajándékozott bennünket az Ő szeretetével!