Heti útravaló- 48. hét

„Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” Tit 3,2

Sokszor elég egy apró szikra, hogy két vagy akár több ember között már-már vérre menő vitatkozás, veszekedés alakuljon ki. Egy ilyen feszült légkörben pedig, amiben jelenleg is élünk, még könnyebb elveszteni a türelmet, még könnyebb megfeledkezni magunkról és az emberben szunnyadó, elfojtott indulatokat kiárasztani embertársunk felé. Holott sokszor bele se gondolunk abba, hogy bántó, ártó, számonkérő szavainkkal mekkora károkat tudunk okozni felebarátaink lelkében.

Isten választott népe, a gyülekezet azonban nem csak tettekkel, de szavakkal is segítheti, erősítheti egymást. Pál apostol arra kéri a gyülekezet tagjait, hogy őrizzék meg a békességet. Rosszindulatból ne szólják meg egymást. Ne szítsanak felesleges vitákat. És ha valaki mégiscsak ellenszenvesen viselkedik, próbál viszályt szítani, ne álljanak bele, hanem legyenek megértőek és szelídek.

Ez nem gyengeség! A békére, megértésre, szeretetre való törekvés nem gyengeség, hanem éppen ellenkezőleg, hatalmas erőről való bizonyságtétel. Egy olyan erőről, ami nem evilági. Földöntúli erő ez, amit Isten, Krisztus közbenjárásával, a Szentlélek formájában küldött el az emberek közé. Ahol a harag lecsendesedik, ahol a fájdalmak enyhülnek, ahol a békesség növekszik, ott nagyon érezhető módon a Szentlélek Isten munkálkodik az emberek között. Pál azt kéri a gyülekezettől, hogy engedjék, ez az erő munkálkodjon közöttük. Az erő, ami nem rombol, hanem épít. Micsoda szükség van ma, erre az erőre! Erre a szeretetből táplálkozó, szeretetet adó erőre! Micsoda szükség van a Szentlélek Isten emberek között munkálkodó, békességet adó erejére!

Ma, amikor „menő” dolog egymást kiosztani, beszólni a másik embernek és frappáns, sértő megjegyzéseket egymás fejéhez vágni, Isten Igéje szelídségre int bennünket. Ebben is maga Jézus járt előttünk, aki a jogtalan vádak ellenére is megmaradt békésnek és még a szenvedések alatt is szeretettel szólt az őt vádolókhoz. Akkor mi miért ne tudnánk egy vitás helyzetet józanul, békével és szelídséggel megbeszélni?

Adja a Mindenható Isten, hogy ha még feszült is a helyzet, de benne reménykedve, benne bízva tudjuk megőrizni a békét, szelídséget és minden körülmény között megmaradjunk a Szeretetben.

Mert aki szeretetben marad, az Istenben marad és Isten is őbenne!