Heti útravaló- 46. hét

„Teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle kísértésbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” Jak 1,2-4

Amikor az örömökről beszélünk, talán nem ez az első, ami eszünkbe jut. Hogyan lehet örülni a kísértéseknek és a megpróbáltatásoknak egyáltalán, miért lehet ezt teljes örömnek tartani? Természetesen Jakab itt nem valamiféle mazochizmusról beszél, hanem az élő hit erejéről, annak kipróbáltságáról.

A szórványban élő zsidó-keresztyén közösségeket több fronton is bántalmazták. A pogányok, de még a zsidó közösségek is megvetették őket azért, mert Jézus Krisztus tanításait, az evangéliumot követték. Nap, mint nap megannyi megpróbáltatással kellett szembenézniük. Amikor ennyi teher hárul az emberre, akkor könnyen meginoghat a hite. Ezért volt olyan nagy szükség arra, hogy akik a hitben erősek és kitartóak, bátorítsák őket.

Akik a hitben erősek, nem azért beszélnek ilyen bátran, mintha az ő életükben ne lennének megpróbáltatások. Éppen ellenkezőleg. Számtalan kísértéssel, próbával kellett és kell szembenézniük. Ezek a próbák pedig még inkább megerősítették az ő hitüket, Istenbe vetett bizalmukat, mert tudták, azért kell a kísértésekkel szembenézniük, hogy még inkább megerősödjön az Istennel való kapcsolatuk. Ennek a kipróbáltságnak pedig látható jelei vannak, mint az állhatatosság, ami tökéletessé teheti a cselekedeteket. Egyszerűbben fogalmazva: akik a megpróbáltatások idején sem fordulnak el Istentől, ők a hitben megerősödve fognak túljutni a próbákon, közelebb kerülve Istenhez, még inkább megtapasztalva szeretetét és kegyelmét.

A hívő embernek ma is nagyon sok kísértéssel és próbával kell szembenéznie. Gyakran kérdezgetjük: miért engedi ezt Isten? Azért, hogy hitünk erősödjön, hogy kipróbáltak legyünk állhatatosságban, hogy ha gond és baj ér, akkor ne roskadjunk össze. Ezért fontos, hogy Isten legyen az az örök kőszikla, akire alapozzuk az életünket, hogy ha jön a szél, ha jön az áradat, ne sodorjon el bennünket.

Nem azért engedi hát Isten a nehézségeket, mintha ebben kedvét lelné. Hanem azért, hogy túljutva rajtuk még erősebb légy a hitben.

Mint ahogy a kovácsmesterek tudják, hogy a fémet edzeni kell, hogy erős és tartós maradjon, úgy olykor a mi hitünknek is próbákat kell kiállnia, hogy megerősödjön és még szorosabb bizalmi kötelék alakuljon ki Teremtő és teremtménye, Atya és gyermeke, Isten és az ember között.