Heti útravaló- 44. hét

Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták a kegyelmet. 2Kor 6,1

Ma egy igencsak pazarló világban élünk. Sok esetben felelőtlenül bánunk javainkkal, értékeinkkel. A fogyasztói szokásaink, szemléletünk sokszor azt diktálja, hogy ami elromlik, azt ki kell dobni és helyette újat kell venni. Vagy hány olyan esetet látunk, amikor a még jól működő elektronikai eszközeinket csak azért cseréljük le újra, mert már elavult, vagy éppen nem divatos, trendi. Talán éppen ezért van az is, hogy nem tudunk rájuk igazán vigyázni, mert bennünk van a tudat, ha valami baja lesz (elejtjük, betörik, rálépünk), akkor veszünk belőle másikat. Sőt ezt még lehetne fokozni azzal, hogy amit ajándékba kaptunk, tehát nem adtunk érte pénzt, azt még kevésbé értékeljünk, mert mi magunk nem adtunk érte cserébe semmit.

Pedig valaminek nem az adja meg az értékét, hogy mekkora összeget, vagy milyen ellenszolgáltatást adunk érte cserébe, hanem az, hogy milyen hatást gyakorol az én személyes életemre. Ha ezt elfogadjuk, akkor érthetjük meg igazán, hogy miért lehet nagyobb érték egy gyermek kézzel készített ajándéka, amit a szüleinek szánt, mint mondjuk egy csúcskategóriás mobiltelefon. És ekkor válik az is tisztává, hogy mekkora ajándékot kapott az ember a Mindenható Istentől! Mekkora értéke van az Úr Jézus Krisztusnak, az Ő áldozatának, bűneink váltságának!

De ha már ekkora és ilyen értékes ajándékot kaptunk, akkor ne tegyük hiábavalóvá, ne söpörjük félre, hanem éljünk úgy, mint akik nem hiába kapták ezt a kegyelmet! Pál erre buzdítja a gyülekezetet és az Igén keresztül a Szentlélek Isten bennünket is erre buzdít. Ne vegyük félvállról ezt a kegyelmet, amit Isten nekünk adott! Mert ezt ajándékba kaptuk. Nem azért kaptuk, mert megérdemelnénk, nem azért mert kiharcoltuk magunknak, és főleg nem azért, mert fizettünk volna érte. Nem, itt egyedül az Úr Jézus Krisztus fizetett a saját életével azért, hogy te és én a kegyelem, az üdvösség korában élhessünk. Hogy neked és nekem megváltott életem lehessen. Ettől olyan értékes Isten ajándéka! Az ember pedig csak egyféleképpen válaszolhat erre a kegyelemre: hálával. Ezt a hálát nem csak egy imádság formájában lehet kifejezni, hanem szeretetadással. Isten felé való szeretetadással és felebarátaink felé való szeretetadással.

Ez a kegyelem érték, élet, remény. Ez a kegyelem a tiéd is!