Heti útravaló – 44. hét

„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.”

Zsid 10,23b-24

Remény a reménytelenségben… Ő Jézus Krisztus, aki az ember előtt jár, kísér, vezet az élet hihetetlenül rögös útján. „Nem hagylak titeket árván…” mondta egykor tanítványainak. „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…” Olyan kijelentések, olyan ígéretek ezek, amibe a hívő ember bátran belekapaszkodhat még akkor is, amikor összeomlani látszik körülötte a világ. Akkor is, amikor számos veszteség éri. Veszteség alatt értem azt is, amikor olyan élethelyzetbe kerül valaki, hogy számos anyagi lemondásról kell döntenie. Még szörnyűbb veszteség, mikor búcsúzni kell valakitől, akár rövidebb, akár hosszabb időre. Ezekben az élethelyzetekben görcsösen keressük a mentőöveket, mibe lehetne belekapaszkodni, honnan lehetne segítséget kapni. A hívő ember számára az első és legkézenfekvőbb kapaszkodó az maga az Úr Jézus Krisztus, aki biztosít afelől, hogy a nehéz órákban sem hagyja magára azt, aki tőle vár segítséget. Ezért lehet a keresztyén ember szívében reménység, még a legsötétebb órákban is, mert nincs olyan földi hatalom, de még földöntúli sem, ami elszakíthatna bennünket Isten szeretetétől, Jézus Krisztustól, hiszen Ő még a legfélelmetesebb erőt, a halált is legyőzte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez a fajta reménység buzdíthat bennünket arra, hogy másokat is szeretetre, jó cselekedetekre buzdítsunk. Nagyon kell az ilyesfajta buzdítás. Hiszen, ha az ember megroppan egészségben, lélekben, egzisztenciálisan, hajlamos a szeretetlenségre, a békétlenségre, az ellenségeskedésre. Ezért annyira fontos, hogy a megtört életeket szeretetben tudjuk felemelni. Úgy buzdítani szeretetre másokat, hogy mi magunk is szeretetet gyakorlunk másokkal. Anélkül, hogy magunk ne gyakorolnánk szeretet, jóra való törekvést, másokat sem fogunk tudni erre buzdítani. De ha ott a szívünkben a reménység, látjuk magunk előtt Jézus Krisztus lábnyomát, akkor a szívünk is fogékonyabb a szeretetre, a béketeremtésre, a jó cselekedetekre.

Buzdítsuk egymást! Ma, amikor mindenki új és egyre nagyobb próbatételekkel van megterhelve, nem a széthúzásra, az ijesztgetésekre, a félelemkeltésre van szükség, hanem a buzdításra, a szeretetben való összefogásra!

 

Buzdítsuk egymást szeretetben… szeretetre, így mutassunk rá a remény egyedüli forrására, Jézus Krisztusra, aki ígéreteihez ma is hű!