Heti útravaló – 41.hét
„De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.”
Tit 3,14
A Tituszhoz írt levél igen nagy hangsúlyt fektet a jó cselekedetekre való buzdításra. Természetesen a tanítás, az üzenet nem csak a Krétán tartózkodó Krisztusban hívőkre, hanem minden egyes hitvalló keresztyén emberre vonatkozik.
Talán még soha nem kapott akkora hangsúlyt az egyén világról alkotott látása, értékrendje, mint jelen korunk társadalmában. A digitalizáció hatására a kommunikációs távolságok látványosan lecsökkentek. Ennek következtében az ember számára minden eddiginél szélesebben kitárulkozott a világ. A világháló segítségével szabadon böngészhetünk a hírek között, válogathatunk híres és kevésbé híres emberek beszédeiből, sőt a videómegosztó oldalak segítségével arra is van lehetőség, hogy ne csak írásban, de szóban is mindenki elmondhassa és közzé tehesse gondolatait. Akik egy kicsit is otthon érzik magukat ezeken az oldalakon, talán már megtapasztalhatták azt, hogy nagyon sok tartalomnál nem az a lényeg, hogy a mondandó minél hitelesebb legyen, vagy hogy a valóság, az igazság kerüljön a felszínre, hanem, hogy minél látványosabb, humorosabb, polgárpukkasztóbb legyen. A cél: minél inkább a figyelem központjába kerülni. Milyen sokan vannak, akik ilyen téren akarnak „elöl járni”, akik saját véleményükkel akarnak tömegeket befolyásolni, mindezt egyéni haszonszerzés céljából.
Pál azt üzeni Tituszon keresztül a krétaiaknak, hogy mindenekelőtt a jó cselekedetekben járjanak elől. Ezen dolgozzanak, erre törekedjenek, hogy jó példával járjanak mások előtt. Mennyivel másabb lenne minden ebben a világban, ha mindenki számára ez lenne a fő mozgató erő, hogy keressék a lehetőséget a jó cselekedetekre, erre ösztönözzenek, buzdítsanak másokat is. Erre van nekünk is szükségünk, hiszen nap, mint nap látjuk és halljuk, milyen sok helyen szükség lenne a sürgős segítségre. Milyen jó lenne, ha a segítségre való törekvés egy természetes reakció lenne bennünk!
De hogyan is válhat természetessé? A Jézus Krisztusba vetett hit által. Hitünk megerősödésének egy közvetlen következménye, hogy egyre nyitottabbakká válunk más emberek segítő kiáltása felé. A hit gyümölcse a felebarát iránt érzett felelősségtudat. Maguk a jó cselekedetek is lehetnek az Isten iránti hála eszközei, tudván azt, „mid van, amit nem kaptál?” Ha életed Krisztus kezébe teszed, Ő olyan nyugalmat ad szívedbe, ami elűzi a világi dolgok iránt érzett szorongást, görcsös ragaszkodást. Ebben a krisztusi nyugalomban, békességben pedig megszületik benned az a lelki látás, amin keresztül figyelmed még inkább kiéleződik a támogatásra szoruló embertársaid felé.
Látjuk és tapasztaljuk, hogy egyre többen és többen szorulnak segítségre. Nem csak anyagi, hanem lelki támogatásra is! Járjunk hát mi is elöl a jó cselekedtek gyakorlásában!
Tegnap a Fehér Bot világnapja volt. Imádkozzunk ma a vak és gyengénlátó felebarátainkért!
