Heti útravaló- 39. hét

„Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.” Zsolt 127,1

A zsoltáros egy olyan bölcsességet fogalmaz meg ebben a néhány sorban, ami minden ember számára megszívlelendő. A választott nép tagjai tudták jól egykoron, hogy hiába mindenfajta emberi erőfeszítés, még a kemény munka is hiábavaló, ha nincs rajta Isten áldása. Ha nem kapunk tőle erőt, ha nem kapunk tőle támogatást, akkor emberi törekvéseinket bár koronázhatja siker, de mégsem lesz az, aminek igazán elterveztük. Azt írja a zsoltáros, hiába fáradoznak az építők, akik nehéz fizikai munkát végeznek, ha nincs mellettük Isten. De talán még szemléletesebb a másik gondolat. Hiába óvják az őrök a várost, hiába pásztázzák a várfalon az ellenséget, ha az Úr nem védi azt a helyet, szabad prédává válnak az ellenség számára.

A mi életünkre nézve is jó szem előtt tartanunk ezt az igazságot. Csak úgy juthatunk előrébb a szeretet útján, ha Isten az, aki kísér bennünket. Ez ugyanúgy igaz a munkánkra, kapcsolatainkra, terveinkre nézve. Ha Nélküle próbálunk előbbre jutni, gyakran csalódásokba ütközhetünk. Csalódhatunk a munkahelyünkben, embertársainkban, de csalódhatunk akár saját magunkban is. Amikor olyan útra lépünk, amit korábban el sem tudtunk volna magunkról képzelni. De ha Istenre bízzuk magunkat, Ő segít az építkezésben (életünk, kapcsolataink, jövőnk építésében) és egyúttal oltalmat is ad.

Különösen fontos erről beszélni ebben a bizonytalan időkben is. Hiszen alkalmazhatunk akármilyen hatásos vagy kevésbé hatásos praktikákat, hogy megóvjuk magunkat a vírustól, de ha nincs bizodalmunk Istenben, ha nem tőle van a mi reménységünk, akkor csupán annyira vagyunk védelem alatt, mint az őrök nélküli szállás. Lehet, hogy őrök nélkül sem fog senki betörni abba a bizonyos szálláshelybe, de ha igazán védve van, akkor érezhetik a bentlakók magukat biztonságban. Így vagyunk ezzel mi is. Ha Istenre bízzuk magunkat, akkor lehetünk igazán oltalom alatt.

Mert Ő nem csak védelmet, de erős lelket is ad, bizalmat, bátorságot, hogy ha még fenyegetve is vagyunk a betegségtől, ne a félelem határozza meg a mindennapjainkat, hanem a reménység, hogy van Istenünk, aki korlátlan hatalommal bír, és őrködik életem felett, ha rá merem magam bízni teljesen.