Heti útravaló – 38. hét

Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg amit mondasz. (ApCsel 10,22)

Olyan jók azok a történetek, amikben a végén összeérnek a szálak és a korábban érthetetlennek vélt, vagy homályos jelenetek végül mind értelmet nyertek. Kornéliusz és Péter találkozás is egy ilyen történet. Érdemes felidézni a Szentírásból kettejük teljes történetét, de most csak egyetlen szegmensét szeretném a történetnek kiemelni, azt a pontot, hol a két idegen szál végül is összekapcsolódik. Röviden csak annyit, hogy egy nap Kornéliusznak megjelent Isten angyala látomásban és azt mondta neki, hogy hívja meg házába azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Másnap Péter ugyancsak kijelentést kapott egy nagyon szokatlan és furcsa látomáson keresztül, melyben egy hatalmas lepedő ereszkedett alá az égből, melyen megtalálható volt a föld mindenféle állatóból és a mennyei hang azt a parancsot adta Péternek, hogy válogatás nélkül (tiszta/tisztátalan) egyen. Miközben ezen álom értelmén töprengett, neki is megjelent az Úr angyala és azt üzente, hogy menjen el azzal a három férfival, kik éppen őt keresték. Ekkor hangzott el a küldöttek szájából a fentebb idézett szöveg is.

Egyfelől előttünk áll egy pogány származású előkelő ember, ki istenfélő életet él egész háza népével együtt. Másfelől pedig ott van nekünk Péter, aki egy zsidó származású egyszerű férfi, ki az Úr Jézus Krisztus apostola. Nem ismerték egymást, talán nem is hallattok még egymásról. Kettejük találkozása azonban sorsdöntő volt, a kezdete valaminek, ami túlmutat kettejükön: az evangélium hirdetése már nem csak a zsidóság körében, hanem azon túl, a pogányszármazásúak felé is elindult. Nyilván hozzá kell azt tenni, hogy már Jézus körében is voltak, akik pogány lévén hittek benne (pl. a kapernaumi százados), tehát nem Kornéliusz volt az első, ki pogányból lett keresztyénné. Ez a történet mégiscsak azért lehet kiemelkedő, mert innentől kezdve már tudatosan is nyit a misszió a pogányok felé. Ami különösen is fontos, hogy ez nem Péter ötlete volt, nem is Kornéliusz buzgóságán múlt, hanem Isten volt, aki rendezte a szálakat. Ő hozta össze ezt a két embert és indította el magát a missziót is, hogy az örömhír ne csak a zsidóságnak, hanem minden népnek szóljon, hiszen Jézus Krisztus az egész emberiséget megváltotta kereszthalálával és feltámadásával.

A végén minden értelmet nyer. Mert Isten bölcsen, előrelátóan cselekszik. Először csak kis körben szólt az evangélium, csak kevesek kapták meg a Szentlélek ajándékát. Aztán a kör egyre bővült, egyre többen és nagyobb körben lettek Krisztus követőkké. Országokat, kontinenseket átlépve egyre többen tapasztalták meg Isten szeretetét az életükben és váltak maguk is hitvallókká.

Hála legyen azért, hogy az evangélium öröme hozzánk is elért, Krisztus bennünket is megszólított, megváltott és az örökélet ajándékát nekünk is megszerezte!