Heti útravaló – 38. hét

Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.

Jer 10,12

A mai nappal elkezdődik a teremtés hete. Ilyenkor különösképpen is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy ne csak beszéljünk a teremtett világ védelméről, hanem példát adva, példát mutatva tegyünk is érte valamit. Természetesen első körben azt kell tisztáznunk magunkban, hogy mit is hiszünk arról, amikor a teremtett világról beszélünk. Református keresztyénekként bátran valljuk és hisszük, hogy világunk nem a véletlen műve, hanem Isten kezének alkotása, úgy, mint az állat/növényvilág és maga az ember is. Ha ez a hitvallás megszületik bennünk, akkor következő lépésként arra kell választ kapnunk, hogy nekem, mint ember, hol a helyem ebben az egész történetben, mi az én feladatom? Isten nem csak úgy megteremtette az embert, hanem igen komoly feladattal és céllal is felruházta.  Isten a teremtés hajnalán azt mondta az embernek: „Uralkodjatok!” De mit is jelent uralkodni valamin? Könnyen úgy érthetné az ember, hogy az uralkodás annyit tesz, mint használni/kihasználni mindazt, ami felett hatalmam van. Isten azonban nem ilyen uralkodást szánt az embernek, hanem azt az üzenetet helyezte minden ember szívére, hogy vigyázzatok rá, becsüljétek meg, őrizzétek meg!

Szomorúan kell azt a megállapítást tennünk, hogy az ember az évezredek során nem igazán tett eleget ennek a parancsnak. Bűnbánóan kell beismernünk, hogy nem voltunk jó sáfárai mindannak, amit a Teremtő Isten ránk bízott. Így amikor szemléljük az extrém természeti jelenségeket, a hatalmas szárazságot, a korábban nem látott viharokat, a kihalás szélére került fajokat, semmiképpen sem hibáztathatjuk mindezekért magát Istent, mondván, miért engedi ezt meg? Hiszen mi vagyunk, akik nem végeztük jól a ránk bízott feladatot.  Rosszul értelmeztük az uralkodást. Azt értettük alatta, hogy azt csinálhatunk, amit csak akarunk. A „fejlődés” nevében kizsákmányoltuk, megritkítottuk, kihasználtuk az otthont, amit Isten adott nekünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az otthont ajándékba kaptuk, kölcsön kaptuk, ezért nem mindegy hogyan élünk vele, hogyan vigyázunk rá. Fontos, hogy a környezettudatosság, az nem valami modern hóbort, amit sokan hangoztatnak, hanem szilárd bibliai alapja van. Nekünk, mint Isten elhívott gyermekeinek igen komoly felelősségünk van abban, hogy mi magunk is jó példával járjunk az emberek előtt. Becsüljük meg Isten alkotásait, ne éljünk azokkal felelőtlenül! Pál apostol is a gyülekezeteket mértékletességre inti, ne éljenek pazarlóan. És milyen aktuális, csodálatos tanítás ez a ma emberének is! Amikor annyi hulladékot gyűjtünk. Amikor annyi felesleges dolgot megvásárlunk. Nagy hangsúlyt fektetünk a földi kincsekre és a háttérben kezeljük a mennyei kincseket. Pedig éppen fordítva kellene inkább. Foglalkozzunk a mennyei kincsekkel, és csak aztán a földivel. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Mt 12,33

Ma, a teremtés hete kapujában, gondoljuk át egy kicsit, hogyan is élünk, hogyan tudnánk csökkenteni ökológiai lábnyomunkat, mindezt az Ige tükrében. Imádkozzunk a teremtett világért és az emberért, hogy adjon nekünk Isten kellő bölcsességet, hogy jó és hűséges sáfárai legyünk a Földnek.