Heti útravaló- 31. hét
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.” Mt 23, 23
Jézus ezen a földön semmiben nem volt képmutató. Mindenben Isten tanítását, üzenetét közvetítette. Mind szavaiban, mind cselekedeteiben. Ezért oly megdöbbentő számára, hogy a farizeusok, az írástudók, kik az életüket az Írások tanulmányozásra szentelték, nem így cselekednek. Sőt joggal vonja őket kérdőre, mégis hogyan lehetséges, hogy a tizedet befizetik, ahogyan az meg van írva a törvényben, de mellette elhagyják az igazságos ítéletet, az irgalmasságot, és a hűséget. Szomorú következtetés, de így válik hiteltelenné az ő szolgálatuk, az ő életük. Hiába minden szolgálatuk, ha nem a teljes Törvényt tartják szemük előtt. Bár külső szemmel Istennek akartak megfelelni, hiszen a szertartásokat elvégezték, de szociális téren elbuktak. Mert hiányzott a szívükből a valódi megbocsátás, a felebaráti szeretet, az irgalom. Nem véletlen, hogy Jézus éppen ezeket a hiányosságokat sorolja fel. Igen, volt, hogy valakit jogtalanul ítéletek el. Volt, hogy valaki segítségért könyörgött és ők elutasították. Pontosan azt a törvényt hagyták figyelmen kívül, ami az egész szentírást áthatja, ami mindennek az alapja és nekünk is ezt érdemes a leginkább a szívünkben hordozzuk: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. És szeresd felebarátodat, mint magadat. Mert erre alapszik a teljes Törvény. Ha ez hiányzik az ember szívéből, akkor minden más törekvése hiábavaló. Jézus is erre irányítja a figyelmünket, hogy erről soha el ne feledkezzünk. Lehetünk bármely egyházi közösség, bármennyire aktív tagjai, lehetünk napi Bibliaolvasók, lehetünk olyanok, akik minden reggel és este imádkoznak, de ha ez a törvény hiányzik szívünk hústáblájáról, akkor hiteltelenné válunk Isten és emberek előtt, és hasonlóak leszünk a képmutató farizeusokhoz és írástudókhoz.
Nagyon kell vigyáznunk, nehogy a farizeusi képmutatás csapdájába essünk. Hitéletünket bátran terjesszük ki mások felé, környezetünk felé is. Vegyük észre a környezetünkben élők közül, kik azok, akik szeretethiányban szenvednek, akik betegek, magányosok, vigasztalanok. Legyen lelki látásunk feléjük is. Az Úr Jézus Krisztus ebben is példával járt előttünk. Példát adott az Isten felé való engedelmességről, példát adott a felebaráti szeretetről, példát adott könyörületről, irgalmasságról és hűségről egyaránt. Tekintsünk szüntelen Krisztusra, akkor is, amikor mi magunk megfogyatkozunk erőben, szeretetben, békességben, hitben és akkor is, amikor mi magunk szeretnénk másokat erősíteni, szeretetet adni, a békét és hitet megosztani.
Kérjük Istent, hogy az Ő Lelke indítson bennünket erre a szolgálatra!