Heti útravaló- 30. hét

„Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével.” Mk 6,7a

A tanítványok egy új szintre léptek. Hirtelen a hallgatókból, a megfigyelőkből tanítók és gyógyítók lettek. Hogyan lettek a korábban értetlenkedő tanítványokból immár az Úr követei, akik bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról és egyúttal az Ő nevében tesznek csodákat? Talán vége lett a felkészülési időnek? Minden szempontból készekké váltak feladatuk teljesítéséhez? Nem, nem erről van szó! Hanem arról, hogy Jézus magához hívta őket. Nem szélnek ereszti, próbára téve őket, mit tanultak, vagy mennyire figyeltek. Hanem magához hívja és felhatalmazza őket, hogy tanítsanak és csodát tegyenek. Magához hívja, hogy ne nélküle keljenek útra, hanem nyilvánvalóvá tegye az emberek előtt, hogy a tanítványok azért taníthatnak, azért gyógyíthatnak és űzhetnek ki gonosz lelkeket emberekből, mert Jézus felruházta őket ezzel a hatalommal. Nem maguktól lettek készek a feladatra. Nem magukat képezték erre, hanem Jézus tette alkalmassá őket a feladatra.

Ma is így van ez. Ha az Úr Krisztus feladatot szán az övéinek, nem hagyja őket magukra. Ma is az igehirdetés szolgálatában, a betegek gyógyításában, a rászorulók megsegítésében előbb magához hívja tanítványait, hogy új erővel, új lélekkel ruházza fel őket.

Jézus Krisztus csodálatos módon ma is magához hívja az ő tanítványait. Odalép melléjük és nem csak bátorítja, bíztatja, erővel látja el, hanem el is kíséri őket. Velük marad a szolgálat idején is. Olyan jó ebbe belegondolni, hogy az, akiről a bizonyságtétel szól, ugyancsak jelen van akkor, amikor igét hirdetünk, felemelünk, megvigasztalunk valakit, segítőjobbot adunk valakinek.

Jézus nem hagyta magukra a tanítványokat, amikor kettesével elküldte őket a falvakba. Ma sem hagyja magára az övéit, hanem lelkével ott van jelen mindannyiuk életében!