Heti útravaló – 29. hét

„De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, akinek türelme hosszú, és nagy a szeretete, ezért nem hagytad el őket.”

Neh 9,17b

Siker, tervek, vágyak, sóhajok. Ez mind-mind jelen volt a város életében. Jeruzsálem helyreállítása a hirtelen jött akadályok ellenére is szépen haladt előre. A várfalak már álltak, de még így is rengeteg munka várt az építőkre. Mielőtt folytatódhatna a munka, életbevágóan fontos lépésre szánta el magát a közösség. Egy kis időre megálltak és Istenhez fohászkodtak. A nép imádságába belefoglalta mindazt, hogyan volt jelen Isten őseik életébe. Ebben a bűnvalló, könyörgő imában egyáltalán nem szépítették a helyzetet, nem ködösítettek, hanem bűnbánóan hozzák fel őseik engedetlenségét, azokat az okokat, ami miatt jelen helyzetben szolgasorba kényszerülnek. Mindent összevetve a következő megállapítás születik meg a nép ajkán: „Te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, akinek türelme hosszú, és nagy a szeretete, ezért nem hagytad el őket.”

Isten választott népe történelmük során megélt, átélt elképesztő magasságokat és hihetetlen mélységeket. De akármi történt is velük, Isten nem hagyta magára népét. Sem akkor, amikor az ország virágzott, sem akkor, amikor a nép fogságban volt. Isten jelen van a magasságokban és mélységekben egyaránt. Igen, Ő akkor is ott van, amikor minden elveszni látszik, amikor az ember nem lel kiutat nyomorult állapotából. Isten ott is jelen van, és várja, hogy az ember hozzá forduljon és Benne leljen menedéket.

Csodálatos üzenete az igének, hogy az ember bármekkora mélységbe is kerül, van folytatás. A folytatás Istenben van. Nincs olyan mélység, ahova Isten ne tudna lenyúlni az emberért. Ez adhat nekünk biztatást, vigasztalást.

Ma, amikor körül tekintünk a világban és azt látjuk, hogy több a mélység, mint a magasság, akaratlanul is felvetődhet bennünk a kérdés: hogyan tovább? Biztosan jó az az irány, ami felé haladunk? Olyan jó lenne ma is, ha egy kicsit meg tudnánk állni és el tudnánk azon töprengeni, hogyan jutottunk idáig, és hogyan képzeljük el a folytatást: Istennel vagy Isten nélkül?

Az Istent mellőző nép a romlás felé halad. Egyedül Istennél, egyedül Istennel lehet folytatás, mert Ő az életbe vezeti az övéit!