Heti útravaló – 28. hét

„De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal.”

Neh 4,3

Krízishelyzetben életbevágóan fontos milyen döntéseket hozunk. Nehémiás döntött afelől, hogy enged Isten hívásának és útra kel, ellátogat ősei városába és a lerombolt falakat újra felépíti. Voltak, akiknek nem tetszett Nehémiás szándéka (meg is nevezi őket a Szentírás: Szanballat és Tóbijjá), ezért afelől döntöttek, hogy akadályokat állítanak elé. Először csak gúnyolódásokban, sértő szavakban fejezték ki nemtetszésüket. Azonban látva, hogy a gúnyos szavak nem tántorítják vissza Nehémiást feltett szándékától, tovább merészkedtek és embereket kezdtek maguk mellé gyűjteni, hogy megfélemlítsék Nehémiást és a szorgos munkásokat. Ebben a helyzetben döntésre volt szükség, ugyanis a gúnyolódást követően már a gyilkos indulat is megszületett Szanballat és Tóbijjá szívében csak azért, hogy saját igazuknak hitelt adjanak. Látva a veszélyt Nehémiás döntést hozott. Őrséget állított fel. Döntéshozatalát azonban megelőzte valami rendkívül fontos: „imádkoztunk”. Mielőtt bármit tett volna, mielőtt meghozta volna ezt a döntést, Isten elé vitte gondolatait, félelmeit, terveit és Isten kimunkálta szívében, hogy jó döntést hozhasson.

Milyen jó lenne, ha terveinket ilyen alázattal tudnánk Isten elé venni. De miért is nem tesszük? Azért, mert sokszor félünk, hogy nem fog tetszeni a válasz. Nem merjük elengedni a gyeplőt, nem merjük Istenre bízni magunkat, mert félünk attól, amit Isten el szeretne bennünk végezni. Van, hogy sokkal egyszerűbb és kényelmesebb megmaradni terheink tengerében, minthogy afelé forduljunk, aki képes lenne teljesen megváltoztatni, egy új irányba, jó irányba terelni az életünket. Mennyivel másabb világban élhetnénk, ha az emberek képesek lennének döntéseiket Isten elé vinni! Mennyivel kevesebb erőszak, gyilkos indulat, háború lehetne ezen a földön!

Bátran vidd Isten elé mindazt, ami a szívedben vagy gondolataidban van, mert Ő téged is szabaddá szeretne tenni arra, hogy döntéseidben ne a harag, a félelem, a bánat mutassanak irányt, hanem az a kimeríthetetlen szeretet, aminek Ő maga a forrása!